Arra a nem mellékes tényre való tekintettel, hogy a Pozsi-féle arénabeszámoló napján az olvasottság háromhavi rekordot döntött, felkértem tehetséges fiatal játékosunkat egy újabb összefoglaló megalkotására, ezúttal az "én így láttam a 2009-es évet" témakörben. Köszönöm, hogy ennyien olvassátok!
Hmm, ez volt az első szó, smiley, mert nekem van olyanom is msn-en, amit írtam és elgondolkodtam, hogy mit is lehetne írni, évértékelőként, mert hát lássuk be eléggé hullámzó volt az évünk. Mint mindennek, ennek is az elején a legegyszerűbb kezdeni.
Az idei év első megmérettetése a Cellect aréna kupa volt:a 3. ha jól emlékszem, különösen lényeges esemény volt, hiszen a Kistarcsa Firebirds-szel ez volt az első közös megmérettetés, és jó reményekkel vágtunk neki az évnek, hiszen 2. helyezést ért el a csapat.
Mivel télen nincs bajnokság, így maradtak az edzések és a készülés a 3. osztályra, juniorok kistarcsaiak, giantsesek, black knightsosok, de mindegy volt, ki honnan jött, mert a csapatnév a Titans 2 volt. Sajnos személyes kudarcom, hogy nem lehettem benne a keretben az érettségi miatt, saját döntés volt (utólag megbántam). A csapat szépen muzsikált, jöttek a győzelmek, rájátszásba jutás, ám sajnos az elődöntőben kikaptak a srácok a Jászberényi rozsomákoktól.
Vége a bajnokságoknak, de az edzések folytatódnak, bár eléggé kis létszámmal, itt a nyár sokan nem érnek rá. Azonban – és itt ragadnám meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak Telegdi Péternek, hogy megszervezte a helyet, az odautat, és sok más apróságot (Köszi, PEET) – szóval volt egy remek hangulatú edzőtáborunk, igaz csak egy hétvége volt, de akkor is örök emlék marad, a Voltál már lefotózva…pucéran ?, vagy az amerikai focizás a vízben és egyéb szösszenetek.
Aztán elkezdődött a szeptember, első osztály, junior kupa. Mindkettőnek bizakodva vágtunk neki, ám sajnos a felnőtt csapatból közben kivált a Giants. Nagy remények, nagy bukások, talán ez jellemzi legjobban mindkét kupát. A felnőttről nem nyilatkoznék, mert ott nem voltam jelen csak az utolsó meccsen, viszont a juniorról annál inkább tudok írni.
A bajnokság kezdete előtt 1 héttel sikerült véglegesítenünk a csapatot, és félő volt, hogy nem sikerül majd összeszoknunk, hiszen a focsi erről szól, mennyire összeszokott egy csapat. A dolog pikantériája még, hogy én, aki eredetileg LB vagyok, centert játszottam, mivel a centerünk nem volt képes velünk közölni, hogy átmegy másik csapathoz. Az első két meccs ezt igazolta is, sajnos nem ment jól a játék, voltak momentumok, negyedek amikor érezhető volt, hogy bennünk van akár még a döntőbe jutás is, de nem vagyunk eléggé összeszokva.
Aztán jött a győri meccs ami mindent megfordított, küzdöttünk, mint egy csapat, és harcoltunk a végsőkig, a tavalyi és tavalyelőtti 2. helyezett és kiemelt ellen. Az élet (a bírók) azonban közbeszóltak, két TD-nket visszafújták, és a végén sajnos a szerencse a Győr mellé állt, kikaptunk, ugyan csak pár ponttal, de kikaptunk, és ezen a tényen még az sem segített, hogy a győri irányító a pacsinál elismerően odamondta mindegyikőnknek, hogy ez a mi meccsünk volt.
A végére egy igazi csemegét kaptunk, mégpedig a Budapest Wolves Juniorst. Az esélytelenek magabiztosságával játszottunk, hogy a meccs leírásából idézzek, „ a halálraítéltek nyugalmával” játszottunk, de játszottunk és nem adtuk fel.
Az utolsó MAFL által szervezett meccset a felnőtt Győr Sharks csapatával kellett megvívnunk, a felnőtt csapatunkba néhány juniort is neveztek az utolsó meccsre. Élvezetes volt és tanulságos, hogy nagyon sokat kell még fejlődnöm, mert kell és kész.
Jött az újabb sorscsapás, sajnos a Kistarcsa Firebirds nagy része, akikkel egyesültünk, és végigjátszották a div 3-at és 1-et, úgy érezték, hogy máshol szeretnék tovább folytatni a sportot, döntésüket, még ha fájó szívvel is, de el kellett fogadnunk, bármi is volt az okuk.
Ez a lehető legrosszabbkor jött, ugyanis épp a szolnoki arénára kezdtünk el készülni, amiről már korábban beszámoltam. Sokan már leírtak minket, de akik ezt tették, nem járnak le mostanában vagy egyáltalán nem is jártak hozzánk edzeni, és nem látják az újoncokat, akik, még akkor is velünk edzenek, hogyha zuhog az eső, (és helyeselnek, ha azt mondom, hogy csak csöpög), mert aki már felszerelés nélkül ilyen mentalitással áll hozzá abból jó játékos lesz.
Külön kiemelném Tóthbugyit, aki eljött a szolnoki arénára és egy percet sem játszott, pedig úgy volt, lehet, hogy játszhat, és lejött és mindig bemelegített velünk, és amikor megkérdeztem, hogy miért nem játszik, és szóljon Balunak: ő csak annyit mondott, „inkább figyelek”. Szóval csak annyit mondanék minden kétkedőnek, hogy a hullámvasutunk felfelé döcög, és ha lassan is de fel fog emelkedni.
Most jön majd egy kis összeröffenés 18-án, aztán egy kis pihi, meg ünnepek, fogadalmak. És jön a február 7-e, ami két dolog miatt is fontos. Először, mert aznap lesz a Cellect aréna kupa, amire nevezünk, szerintem nagyjából ugyanazzal a kerettel, mint a szolnoki volt, és másodszor, mert aznap 19 éves leszek, szóval remélem a pár ajándék mellé, amit majd a családtól kapok, még egy érmet is kapok a rendezőktől (mármint azért, mert nyerünk nem csak azért, mert szülinapom lesz :D).
Hát én így látom nagyjából ezt az évet, jó volt, lehetett volna jobb is, de 2010 reméljük már a Titánok éve lesz, és ha nem is lesz eget rengető, azért látványos fejlődésen megyünk át.
HUJ HUJ HUJ A TITÁNOK MI VAGYUNK!
