Már az odafele úton gondjaink akadtak.
Riley hirtelen Hugh Jackmannak hitte magát és flashmobot indított, mely mozgalomhoz a nap során rengeteg követő csatlakozott. A hosszú úton csak úgy röpködtek a dns mintával teli ice tea-s palackok mindenfelé és ezt most tessék szó szerint érteni :-)

Eközben ex-gumitalpú kollegánk sok kis színes szakmai históriát osztott meg velünk, de sajna kedves olvasóink ezekbe nem nyerhetnek betekintés, mert piszkosul macerás lenne egyenként levadászni Önöket. - Nono! Azért ne bízd el magad! Tudjuk az IP cimedet!;-)

A meccs viszonylag egyoldalúan indult (futunk, futunk, futunk), rengeteg sérüléssel tarkítva. Mindkét csapatnál 3-3 komolyabb sérülés is becsúszott. Tőlünk két játékost még a kórházba is beszállítottak a kissé hiperaktív mentősök (imho: szerintem megdézsmálták a gyógyszeres szekrényt és enyhén be voltak tépve, ellátás kérésekor képesek voltak a kocsival ráhajtani a pályára és leparkolni a sérült játékos mellé, én már szinte vártam, hogy a szirénát is ránk kapcsolják :-) ), alig bírtuk kiszabadítani csapattársainkat a kezeik közül. 

Nomád pl. még gipszet is kapott a kórházban a lábára, annak ellenére, hogy sem törést, sem szalag-szakadást, sem egy szimpatikusabb zúzódást sem tudtak kimutatni.

Norbi meg alig úszta meg egy komplett támasztórendszer felszerelését...

..csak mert enyhén megrecsent a nyaka, amikor rosszul ért földet és még úgy kb 230 kilogramnyi Linebackersor landolt a fején.

Negyedóránkként egy-egy  futó zápor is színesítette a műsort,  csak hogy biztosan csússzon a fű és egy nyomorult irányváltást se lehessen angol spárga nélkül végrahajtani. Ezt pl. Ricsi2 combizma bánta.

A harmadik negyedben egy interceptionak hála gyalázatosan elhúztunk (38:14) és mivel futónk se igen marad, passzjátékokkal múlattuk az időt. Majd hogy jól megnehezitsük  saját dolgunkat, mi is odaajándékoztunk egy IC-t, meg a Raptorkák  is bemutattak egy sikeres hosszú-passz játékot. Így a negyedik negyed elején 10 pontra csökket a különbség és még 9 perc volt hátra.....
...de valahogy azért sikerült lefuttatni az órát, így maradt az állás és 38:28-ra behúztuk ezt a meccset.

Ezt követően a hazafele út maga volt a rémálom. Az offensen kitört a gyermekkori regresszió és a freudi személyiség-fejlődési felosztás 1. 2. és 3 szakaszát sikerült újraélnünk Ricsike1 és Nomád előadásában. Brrrrr. ezt senkinek sem lenne szabadna megtapasztania! (Tamaráról nem is beszélve)

Emellett még szóba került az álarc használata...

..sajna nem erről verzióról folyt az eszmecsere

illetve RedWine kiselőadást tartott az ajándékozási rítusok során beszerzett latexruha illetve az egyéb kiegészítőknek helyesnek vélt használatáról. (boáfff)

Én ma mindenesetre ettől feltehetőleg nagyon-de nagyon rosszakat fogok álmodni.

Bezzeg eközben a deffense Gabriel Garcia Marquez emléknapot tartott, szemelvényeket olvasva fel tableten a Cien años de soledad (Száz év magány)-ból. Na ilyen se volt még eddig :-D

Most majd egy hónap pihi következik a következő megmérettetésig, mely során az Eger hősei látogatnak el majd hozzánk.

Ja amugy meg gratulálunk Kalik úrnak és ez úton szeretnénk emlékeztetni az alábbi kis betéttel a kötelezettségeire - a félreérthető feliratért elnézést, csak ilyet találtam a youtube-on :-)