Életem első fővárosi derbiére készültem. No persze nem a Fradi - Újpestre, mert azon már voltam párszor, hanem a Budapest Cowboys – Budapest Titans amerikai foci rangadóra. Mint Titans játékos, nagy erőkkel készültünk a mérkőzésre, hisz nagyon fontos volt, hogy mindenki, a lehető legtöbbet kihozza magából. Tudtuk, hogy a Cowboys erősebb erőkből áll helyenként, de úgy éreztük van keresnivalónk, akár nyerhetünk is. A mérkőzést a népligeti Építők pályán játszottunk, melyet a Cowboyok ideiglenes otthonként használtak hazai találkozó gyanánt. Lassan gyülekeztek a csapatok és a nézők, illetve megjöttek a csapat új kabátjai, ami így utólag nagyon pozitív visszajelzésű értékelést kapott. No de hát kezdődjön a mérkőzés.
Mi felálltunk a pálya közepére, és üdvözöltük a rivális bevonulását, majd jött az ilyenkor szokásos Himnusz. A pénzfeldobást követően mi jöttünk rúgással, így tudtuk, a Defense kezdi a métkőzést a mi részünkről. A mérkőzés nem is ígérkezett, és nem is volt könnyű, mivel a végére elfáradtunk. Az első pár drive során a Cowboys-nak sikerült 2 TD-t vinnie, amivel elhúztak 14-0-ra. Sajnos a támadó szekciónk nem úgy működött azon a szombati délutánon, mint a hogy szokott. Sajnos néha még az újabb első kísérlet is problémát jelentett. Ekkor azonban előre lépett a Defense, és Szakállnak sikerült egy sack-et összehoznia a tehenészek irányítóján, a BPC saját végterülete közelében. Ez az eset egy elejtett labdával (fumble) is járt, melyet Gyuszi össze is szedett az End Zone-ban, így TD-t szerezve a csapatnak. Úgy éreztük ez egy jó momentum lesz, hogy meginduljon a gépezet, és elkezdődjön a pontgyártás. Az állás ekkor 14-7 volt a Cowboys javára. Ezt követően azonban a védelmek kerültek fölénybe, mivel folyamatos punt csata kezdett kialakulni. Mikor már 1 percen belül járt az óra sajnos az Offense eladta a labdát (interception), melyet a rivális cornere elkobzott a célpont elől, és nagyon komoly messzeségbe vitte azt (~15 yard volt még a célterületig). A védelem érezte a kihívást, viszont a Cowboys támadóegysége is a lehetőséget. A támadóknak sikerült bevinni a pár játékból az újabb TD-t amivel 21-7-re alakult az állás. Ekkor már érződött, kezdenek fölénk kerekedni a hazaiak, de mi nem adtuk fel. Sajnos a következő driveból Olivér ismét eladta a labdát, amelyet, bár nem olyan mélyen, de ismét visszavitt a BPC Defense. A védelem egyre jobban fáradt, így kellett is már cserélnünk, de így is bejutottak az End Zoneba, amivel 27-7 lett az állás (jutalomrúgást sikerült blokkolnunk).
Jött a szünet, az edzők bíztattak minket, hogy jók vagyunk, ha így folytatjuk a teljesítményt, és még jobban koncentrálunk, akár még szoros is lehet.
A második félidőre megérkezett Kollár Bence is, csapat első számú futója, de a vele szerzett meglepetéssel is csak a hazai 4 yardos vonalig sikerült menni, ahol megállították támadó egységeinket. A második játékrészben pont már nem esett, a védelmünk hősiesen tartotta magát, de sajnos a támadók nem tudtak úgy muzsikálni, mint ahogy eddig megszokhattuk tőlük. A mérkőzés vége 27-7 lett. Mi ugyan búsak voltunk sokan, hisz bíztunk a jó eredményben, de edzőink megdicsértek minket, hogy így is jó teljesítményt nyújtottunk, és reméljük a rájátszásban ismét összecsaphatunk majd!
1-2-3 Titánok, 1-2-3 Győzelem!
