kicsit bontjuk a kronológiát, mert némi késéssel kaptam még egy élménybeszámolót, plusz én is késtem vele még egy kicsikét, úgyhogy íme, olvassátok, még a Jászberény-meccsről...
Újabb hétvége, újabb meccs. Már korábban is érdeklődtem ismerőseimnél, hogy mit tudnak a Jászberényiekről. Volt, akitől azt kaptam, hogy kemény harcias csapat, mások pedig inkább a taktikát ecsetelték, mit játszanak, kikre kell figyelni.
Eljött hát a mérkőzés napja, készülődés, és reménykedés, hogy végre meglesz az első hazai győzelmünk, mert sajnos a Mustangs elleni mérkőzésen vesztesként kellett elhagynunk a pályát. Sajnos a Wolverines játékosai nem voltak olyan létszámban, mint mi, sőt talán a 20 fő, ha megvolt. A mérkőzés előtt még gyorsan pályaépítés, én magam részéről a póznák felszerelésében segédkeztem, melyek közé rugdoshatják a csapatok az extra és field gólokat. Balu bácsi új bemelegítési stratégiát dolgozott ki, amely így utólag be is vált, mert senki nem sérült meg az miatt, mert nem melegített volna be rendesen. Közben mindenki elkezdte a ráhangolódást a mérkőzésre. Az edzők mondták, hogy nem számítanak nehéz mérkőzésre, de az én részemről nem írok le senkit, főleg ebben a sportban nem, főleg úgy, hogy még csak pár csapatot ismerek.
Érmedobás, térfélválasztás. Az eredmény, hogy a Jászberény hord vissza. Nem is kellett nekik ezt a műveletet megtenni, mivel Göbi kirúgta szinte a pályáról a labdát. J Ezt követően 3 and out-ot hoztunk össze a védelemmel, úgy, hogy a Wolverines támadóegysége talán nem is ment előre egy yardot sem. Első játékunkból viszont egyből pontokat tettünk fel a táblára – ahogy mondani szokták -, mert Kollár Bence érintés nélkül futott egy 50 yardos TD-t, sajnos az extra nem sikerült, amiben én is ludas voltam, mert nem jól blokkoltam az emberem, aki viszont átjött a falon.
Ezt követően az első félidőben az ellen nem nagyon tudott támadni, sőt még újabb első kísérletet sem tudtak elérni. Ezt köszönhető volt Fábián Krisztián védő edzőnek, aki megfelelően felkészített minket, hogy mi várhat ránk. Ellenben sajnos a támadások nem úgy alakultak, ahogy szerettük volna. Sajnos a támadók 3-szor is elejtették a labdát, amiből kettőt, khm akarom mondani egyet sikerült is visszavinnie a jászberényi alakulatnak. A második, időrendben az első azért nem valósult meg, mert a vendégek játékosa még a célterület előtt elkezdett „mókázni” aminek köszönhetően repült a sárga zászló és élő labda szabálytalanságnak fújták be a bírók. Az eset elég komoly felháborodást keltett a vendégek részéről. De még így is komoly helyzetbe került a Wolverines, mert a 20 yardos vonalról támadhatott, amit nem sokáig tett meg, mert a Titánok satefy Ridács Tibor ellopta elkapója elől a labdát. Ez az interception már nem az első volt a mérkőzés folyamán, mert Sallai Péter is szerzett egyet korábban. Ebből kifolyólag ismét jöhetett a Titánok támadószekciója. Sajnos ismét labdavesztés következett, ebből lett a vendég TD, aminek az extra pontjánál viszont blokkolták a hazaiak a labdát, és Sallai Péter egészen az ellen végzónájáig nyargalt vele. Személy szerint csak annyit láttam belőle, hogy elindultam a labdafeladás után, majd hogy lerázzam az emberemet befordultam. Vártam a labdát, mikor repül el felettem, de nem jött. A kialakult nagy őrjöngés közepette megfordultam és már csak azt láttam, hogy Peti az utolsó pár métert teszi meg a TD-ig, ezzel két pontot szerezve a csapatnak.
A félidő 22-6-os eredménnyel vonultak a csapatok.
A második félidő már simább volt, a Titánok támadó egysége hengerelt, míg a védelem összesen 1 újabb első kísérletet engedélyezett a vendégeknek, azt is egy szabálytalanság révén. A mérkőzés vége 49-6 lett. A mérkőzés krónikájához hozzá tartozik, hogy az amúgy is kis létszámú jászberényi csapatból többen is kiestek mérkőzés közben sérülés miatt, amiért utólag is jobbulást kívánunk, illetve néha a bíró kollégák is hosszas tanakodásba bocsátkoztak, hogy mit is kellene ítélni. Ekkor a Titánok fair play szelleme lebbent meg kétszer is, mert egy játékosunk, aki mellesleg bíráskodik is, segített a vendégeknek, hogy mivel járnának jobban. Persze ezt akkor többen fel is rótták neki, hogy nem kellene, de a mérkőzés akkor már futó órával ment, a nagy pontkülönbség miatt.
Személyes élményem még, hogy a második félidőben sikerült egyszer fenékre billentenem a jászberényi guardot, ami azt sugallja számomra, hogy képes vagyok dolgokra, csak hinni kell benne. Ezen kívül még volt egy irányító siettetésem is, amikor edzőim szerint elugorhattam volna egy esetleges sacket hozva, de belülről bőven távolinak tűnt a számomra fürge játékos, és féltem egy lehetséges visszaforgástól is. Végül eldobta a labdát, amely a saját falembere hátán, majd a földön landolt. Ez elvileg szabálytalan volt. A történet itt nem állt meg, az irányító felkapta gyorsan a labdát és visszafordult, majd elkezdett futni a játékszerrel, amelyet a védőknek sikerült idejében lereagálni és megállítani. Ez követően a bírók percekig tanakodtak, hogy mi is történt, az ítélet nem rémlik már, de az biztos, hogy emlékezetes marad sokaknak.
Így hát Wolverines veréssel, már készülünk a nagy városi rangadóra a Cowboys ellen. Mindenki készül rá, nagy meccs lesz. Mi a győzelemért megyünk, és mindent meg is teszünk majd érte!
1-2-3 Titánok, 1-2-3 Győzelem!
