A nap jól kezdődött, időben keltem, mindent el tudtam végezni:
A nap jól kezdődött, időben keltem, mindent el tudtam végezni: reggeli, bevásárlás... Felelevenítettem egy botswanai népdalt, ami nagyon jól esett és megalapozta az egész napi jó kedvemet. Összekészítettem a felszerelésem, majd buszra fel, hogy a Felvonulásin végre találkozhassam szeretett csapattársaimmal.
Az út kellemesen telt, a hangulat mindig csodálatos. Szeretek a fiúkkal lenni! Balu bácsi megkísérelte tágítani hétvégi agyunk korlátait, így sikerült helyre tenni a bizonytalannak tűnő felállásokat, playeket is. Első TE-ként számolt velem a meccsen, mely nagy felelősséget rót rám. Az előző mérkőzésen már volt alkalmam a pozícióban megmutatnom magam, de be kell valljam még sokat kell fejlődnöm ebben a bonyolult körben. A elkapó utak elsajátítása külön kihívássá vált és a szituációhoz mért leheletnyi különbségek, de itt hívom fel rajongóim figyelmét, hogy már elég jó úton haladok a teljesség felé!
Nyári meleg volt, már a beöltözésnél Niagaraként szakadt rólunk a víz. Természetesen kiderült, hogy a korábbiakkal ellentétben sikerült néhány dolgot otthon hagynom, többek között az aláöltöző pólót és a nadrágot. Gyorsan összeguberáltam a szükséges felszerelést, majd iránya pálya. Kirúgással kezdtünk. A speciális csapat-tevékenységek közül ezt a játékot szeretem leginkább. Még a punt és a field goal áll közel hozzám, a többi pedig elmegy. Örültem mikor Chris annak idején berakott a kickoff teambe, mert számomra megalapozza az egész meccs hangulatát.
Feltett szándékunk, hogy oldalunk (Karesz, én, S. Andris, Dr. Ajki) előbb-utóbb megszerezze és sikeresen visszahordja a labdát, erre mindig felhívjuk egymás figyelmét a pályán.
Nagyon koncentráltam, hogy sikeresen végezzem a feladatom. Úgy érzem ez sikerült keménynek lennem végig, jó blokkokat adni, jó helyre futni. Reméljük a videózáson nem derül ki ennek az ellenkezője. A támadásokban a velem szemben álló játékos előszeretettel püfölte ököllel a sisakom... egyik oldal, másik oldal, hátulról... az elején egy kicsit zavart, de tartottam. Szóltam Balunak, ő azt mondta ne törődjek vele, ezért ezt is tettem és a meccs végére meg is szoktam a harangjátékot.
Hamar hátrányba kerültünk, de nagy családunk köszönhetően a fal és a futók védőmunkájának, az elkapók ügyességének, és az irányító pontosságának: sikerült visszahozni az eredményt, majd Drajki megfutotta idei első touchdownját, majd meg is kérdezte a játék heve és az ütközések okozta trauma által kissé zavart tekintettel "Futottam TD-t?" Akadtak sérülések (Bence bátyám), húzódások (Nándi öcsém), illetve akit nem említettem, jobbulást kívánok!
Sok volt a felesleges szabálytalanság, főként a jászberényiek részéről. Szerencsére nem mentünk bele butaságokba. Aznap passz sajnos nem jött felém és volt alkalmam megízlelni a kispad keserű ízét is, de jól éreztem magam és jó volt küzdeni, játszani, mozogni. A védelem szerintem kemény egységgé nőtte ki magát, az esetek többségében nem engedték az ellenfelet játszani. Oli dobott pár interceptiont, de ez még enyhe túlzással élve: belefért a játékba, viszont több szép megmozdulást, touchdownt láthattunk tőle és jó érzés vele "dolgozni". A futó társaim újabban csipkelődő hangvétellel jegyzik meg a posztváltásomat, dehát tudjuk, itt van rám most szükség, megnézzük mit tehetek. Itt jegyezném meg, hogy a vér nem válik vízzé és a meccsen két playben is visszatértem erőfutói mivoltomba. A meccs számunkra fontos győzelemmel zárult. Megköszönésekor, pacsizásnál találkozhattam több korábbi csapattársammal, mindig jól esik látni őket és jó újra a közös játék.
Hazaúton újra előkerültek az Ászok és a kedves anekdoták, a jókedv pedig ilyen környezetben garantált. Remélem Nándi nem haragudott meg a buszon való állandó fészkelődésemért.
Nem szeretném ellopni Bence örök mondatát, hogy "örülök, hogy Titán lehetek" (pedig így van), ezért összegzésként úgy fogalmaznék, nagyon jól éreztem magam azon a kellemes szombaton, bízom benne, a következő is olyan jól és eredményesen telik majd.
Következik az elődöntő, amit nagyon várok és készülök rá!
