Mindig is szerettem az idegenbeli meccseket!! A buszos utazásokat talán csak az edzők nélküli vonatozások tudják felülmúlni...

Az indulás reggel 10 órára volt meghirdetve, az izgágábbak már 9 körül elkezdtek gyülekezni! Általában én is közéjük tartozom, mert képtelen vagyok már ilyenkor otthon nyugodtan kakaózgatni... Miután megjött a Barbara névre hallgató rózsaszín árnyalatú busz, következett a megszokott kedvenc jelenetem: elhangzott a jelszó Balutól, hogy pakoljunk be és szálljunk fel lassan a buszra mert már csak pár emberre várunk és indulunk! Persze a rutinosabbak szó szerint nem ültek fel az első vezényszóra és elengedték a fülük mellett! Mivel az emlékeim megkoptak én is kényelembe helyeztem magam Barbarán gyanútlanul, de amint egy picit is jobban belesüppedtem a székbe máris jött a következő vezényszó miszerint 1 percre szálljon le még mindenki a buszról!!! Nagy erőfeszítés közepette leszálltunk a buszról, majd az elhangzottak után már nem mindenki szállt vissza a buszra mert tudtuk, hogy ameddig Balu nincs a Buszon addig ez a jelszó bármikor elhangozhat, ahogy még egy párszor meg is történt...

Nagy örömömre szolgált hogy Papa Joe is velünk tartott! Ellenben a sofőr arcán némi aggodalmat véltem felfedezni, mint a rémálomban úgy ugrott be neki mivel az egyik hazautunk során enyhén alkoholos állapotában sikerült egy egész széksort lezúznia!! Tokaji Feri mellé ültem a buszom, a másik oldalon Göbi és Oli osztozott a helyeken. Mint ahogy az egy falembernél ilyenkor lenni szokott szinte el sem indult a busz már a kaja után kutatott!!! Olivér öregeket megszégyenítő rutinnal és vagánysággal kérdezte meg Ferit hogy mit hoztál ma nekünk!! Természetesen jószívű tight end-ünk passzok reményében nem tudott nemet mondani egyetlen irányítónknak és felsorolta az opciókat. Göbi szalámis, Oli sajtos párizsis szendvicset választott, majd mikor már majdnem megették Olivér megjegyezte hogy nagyon finom a szendvics de egy kis paradicsomot, paprikát vagy friss uborkát rakhatott volna még bele, persze Göbinek se kellett több azonnal kontrázva sokallta a margarint :DD bár sikerült azt azért megértetnem vele hogy ne csodálkozzon azon ha egy 110 kiló feletti falembernek olyan a margarin mint a csajoknak a csoki...

Sikeres reggeli után az offense és a defense elkülönült és taktikai értekezletet tartott. Krisztián felsorolta a kezdő 11et aminek különösen örültem mert köztük voltam én is!! Egerhez közeledvén egyre jobban elcsendesedett a busz és elkezdődött az adrenalin tömeges termelése!!

A meccsről csak annyit említenék meg hogy elképesztően meleg volt remélem nem kell még egyszer ebben a sötékék mezben játszani! Én az offenset most láttam eddig a legjobbnak, a védők meg azt a 2 percet leszámítva amennyivel tovább maradtunk az öltözőben esélyt sem adtunk az egrieknek hogy pontot szerezzenek!!! Rajtunk kívül szerintem mind az Egri hősöknek mind pedig a szurkoló táboruknak sem volt kétséges az első perctől fogva hogy ki nyeri ezt a meccset! Szerény személyemről csak annyit hogy játszottam már jobban, és remélem hogy fogok is! Úgy érzem hogy kell még egy kis idő hogy visszarázódjak mert bárki bármit is gondol vagy mond azért az első osztály egészen más mint a második... Valamint le a kalappal az Egriek előtt mert igen sokan voltak kint a meccsen, és nekem tetszett a körítés és a szervezés is, bárcsak mindig mindenhol ilyen lenne!!! Ráadásul a Balu kapott egy szép faragott labdát tőlük, szóval készültek erre a mai eseményre!

Meccs után a méltán kiérdemelt kettő JÉG hideg söröcskémet Balu nyüsztölésére kénytelen voltam 1 szuszra meginni... Persze az nem jutott eszembe hogy nem maradt kajám, úgyhogy a buszon elkezdtem egy óriási szendvics vadászatba, de ezzel nem én voltam egyedül... nem sok sikerrel jártam mindösszesen 1 szendvicset sikerült vadászni azt is kitől mástól mint Feritől... Majd amikor már mindenkinek majdhogynem kiürült a maradék kis készlete és a morzsákat csipegették akkor az Oli elővette a uzsis zacskóját! Szavam se lehet mert elfelezte a kiflijét velem, de elkövette azt a hibát hogy egy pillanatra megfeledkezett balaton szeletjéről... Papa Joe kihasználva ezt az Olivér és kiflije meghitt pillanatát elcsente csokiját és eljuttatta hozzám! Persze kiderült a turpisság még mielőtt elfogyasztottam volna, úgyhogy egy eszeveszett seftelsébe kezdtem és felajánlottam Feri cerbona szeletét, majd miután nem akart ebbe Oli belemenni felajánlottam Feri másik cerbona szeletét is! Ez már visszautasíthatatlan ajánlat volt irányítónk számára, ekkor bekapcsolódott drága egyetlen aranyszívű Ferikénk a beszélgetésbe mert megtudta hogy miről is van szó... Persze nem tudott megint nemet mondani nekünk úgyhogy az árucsere megtörtént. Az út hátralevő részében már csak arra maradt energiánk hogy a meccs élményeit felelevenítsük!

Köszönjük Adri a pogácsát óriási sikert aratott, legfiatalabb offense falemberünknek odaragadt a kezéhez az edény és olyan elánnal falatozott hogy még levegőt is elfelejtett venni... No szóval jó újra köztetek lenni!

Go Titans!!!