Általában én a "száraz" tényekkel és meccsleírásokkal szoktam jelentkezni, de ezúttal megpróbálok átevickélni egy jóval könnyedebb, lazább stílusba, igaz, minden valószínűség szerint Szőke Tomit minden bizonnyal meg sem közelítem majd.
Minimális késéssel sikerült megérkezni a Felvonulási térre, hozzáteszem, ilyen velem szinte soha nem fordul elő, meg is kaptam érte a teljesen jogos seggberúgást a srácoktól (ezúton is köszönöm, hogy nem lettem csupa kék-zöld folt már a meccs előtt).
Az utazás szokás szerint kellemesen telt, Olival elemeztük kicsit, hogy mire és kikre kell majd figyelni az egriek oldalán. Az étel és ital mizériát Gyuszi memoárjában olvashatjátok.
A pályához érkezve a buszon többször is felemlegetett H. Zsombor "gyanúsított" látványa fogadott minket, emlékeztetett engem valami kromanyoni előemberre, így sejtettem, hogy kemény csatát vívunk majd vele a pályán.
Az átöltözés után, de még a bemelegítés előtt remek edzői húzásnak ítéltem meg, hogy Balu "beparancsolt" minket az öltözőbe, ugyanis sokat segített a srácokon, és persze rajtam is, hogy nem a 30 fok feletti hőségben vártuk a warm upot, hanem nevetgélve (volt aki iszonyatosan koncentrálva a kezét a fejébe temetve) készülődtünk.
A mérkőzésig hátralevő egy óra talán pályafutásom során most telt el a leggyorsabban, egy gyors facecheck és VV Kinga kezdőrúgást követően pedig már indulhatott is a meccs. Az első félidőben úgy gondolom tökéletesen sikerült teljesítenünk azt, amit Baluék a találkozó előtt felvázoltak: futás-futás-futás-futás-futás...hosszú passz...TD. Ezt a figurát kétszer is sikerült megetetünk a Hősökkel, az csak külön öröm számomra, hogy mindkét alkalommal rám jött ki a lépés a végén.
Persze külön szót érdemel Bence hatalmas futása, aki negyedik kísérletre úgy döntött, nem elégszik meg egy két yarddal, hanem egészen az end zone-ig viszi a labdát. Egészen elképesztő dolog, ahogy töri magának az utat, de ezen a meccsen ez mindegyik futónkról, Radisról, Drajkóról, Tomiról és Endréről is elmondható volt.
Mindenképpen óriási dicséret illeti a védelmet is, ugyan nem sokat néztem őket, de volt egy sorozat, amikor két sackkel nagyjából ötven yardot tolták hátra a Hősöket, gyönyörű volt.
A második félidőre kissé kiismertek minket az egriek, így az első néhány támadássorozatunkat megakasztották, e közben a hazaiak egy TD-t is vittek, de ennél többre egyszerűen nem futotta az erejükből, ugyanis a védelmünk rendezte sorait és ismét könnyedén állították meg őket.
Olivér e közben új fajta támadási variációkat dobott be, egy-két rövid passzal és kőkemény futással pedig felőröltük az ellenfelet. Bálintnak is meg lett szerencsére a szokásos TD-je, csak az sajnáltam, hogy Ricsike kezéből kiesett a labda, pedig már félig a nyakában lógtam, hogy megünnepeljem, na de majd Jászberényben...
Gyuszihoz hasonlóan én is egy jól megérdemelt sörrel fejeztem be az egri túrát, igaz, ehhez a buszon Oli (Feri közreműködésével) még hozzá csapott egyet. Azt hiszem, ilyen remek hangulatú haza utam még nem volt a Titánokkal, ráadásul Papa Joe három-négy sör után megtisztelt azzal, hogy mellém ült és Gyuszival felidézték a Black Knights/Titán történelem minden fontosabb állomását egészen az 1800-as évektől kezdve.
Hibátlan vasárnap volt, és bízom abban, hogy az utolsó alapszakasz meccsünkön a Jászberény ellen is hasonlóban lesz részem. Az már csak hab a tortán, hogy megláttam a tabellát, ami szerint a legtöbb pontot vittük és a legkevesebbet kaptuk.
