Tulajdonképpen az előző meccsről kellene kezdeni, amiről ugyan eddig nem írtam semmit, talán mert sajnos nehezen tudtam feldolgozni a jó és rossz érzéseket.  

Idegenben a Miskolciakkal játszottunk. Nagyon szép időnk volt jó hangulatban érkeztünk, de valahogy csak testileg, a küzdő szellem, kitartás, győzni akarás, csapatszellem csak később érkezett meg, amikor már késő volt. Viszont a kétkedés, csalódottság, kishitűség, sajnos ott volt az elejétől. Ehhez azért kellett a jól felkészült ellen is, akik jól kidolgozták védekezésüket az elkapóinkra. Az első félidőben szétestünk megszűntünk annak lenni ami…. A második félidőre megérkezett a másik „busz” amin a csapat lényege volt, és megpróbáltunk felállni, úgy ahogy az sportemberekhez méltó, igaz ez a pontszámokon nem látszott. A végére jó volt látni hogy visszaállt az egyensúly.

Az ellen acélos volt „adtam és kaptam is", sportszerűen, tisztességen küzdöttek, és sajnos győztek. 

A Zalai alakulat elleni meccsre, nyugodtan érkeztem tulajdon képen semmi drukk nem volt bennem „nincs veszteni valóm” hangulatban érkeztem. Mondjuk, aki ismer tudja ez nem jelent semmit sem nálam talán csak annyit, hogy nincs bennem drukk ami a hibázások számának az esélyét növelheti.

A meccsen sajnos a szokásos kezdést produkáltuk, Pl. nem volt meg az összhang Olika és Klikk között és ez rendesen kihatott a támadásra. A védők is benéztek néhány játékot, és máris vezettek a Predátorok. És sajnos megint ott volt az a dejavu érzés, de úgy látszik a „második busz” időben megérkezett J.  Láss csodát több hiba ellenére is, mindenki a saját feladatára figyel, nem adja fel, meg is lett az eredménye kiegyenlítettünk, majd vezetünk. 

Ami hibát éreztem, vagy nem tudom mit, hogy valahogy mintha korán elbíztuk volna magunkat, a meccs a sípszóig tart, és azért akárhogy látszott, volt a Zalában szerintem még TD lehetőség, na mindegy ez személyes érzés, vélemény.

Néhányszor én is felmentem futni nagyon jól dolgozott a fal kettős blokkal rendre átjutottam az első soron és volt időm „felgyorsulni” hehe na jó persze csak magamhoz képest J. A futásaim végét úgy érzem többnyire kemény ütközéssel be is tudtam fejezni, persze ehhez azért kellett az ellen is J. A behívásoknál néha zavar volt bennem nem értettem tisztán a dolgokat, viszont nem volt labdavesztésem. 

Az ellenről csak jókat mondhatok sportszerűen küzdöttek most valahogy még nagyobbakat „adtam és kaptam is” ezt most sokkal inkább érzem magamon, de hát ez a Focsi.

 Örömünkre mi voltunk a jobbak. 

Örülök, hogy TITÁN lehetek.

Este jó érzéssel ittam a sört

Bence 31#