A kolozsvári csata

Szombat :

verőfényes napsütés, este pizza a keménymag legkeményebb magjával, kis beszélgetés majd ki ki a maga útján, kivéve Tomibácsit, mert ő sokunk útján ment, így utólag is köszi. Este még gurulós foci nézés, drukk az amerikaiaknak nagyjából össze is jön nekik. Este dög meleg van bár én jól alszom, szerencsére jó tulajdonságom, hogy kb bárhol eltudok aludni :D.

Vasárnap:

Felkelés, mármint nem lázadás, hanem felkelek az ágyból és készülődök a meccsre. Összepakolás, reggeli a zuhany kimarad (minek) majd gyors kocsiba ülés Röntgenért megyünk nyakunkon a fél budaörsi rendőrkapitánysággal. Pálya felé menet Radis telózik, hogy merre járunk szal őt is felkapjuk a Moszkván. Odaérünk szokásos taktikai megbeszélés… általános észrevétel izzadok mint egy ló.

Elkezdődik a csata:

Este éreztem, hogy valami nem lesz rendben a meccsen, nos ez az volt, hogy Süki szinte azonnal lesérült Bullshit #1. Aztán az első driveban td kapunk Bullshit #2. Innentől a félidőig viszonylag kiegyenlített a játék, mert nekik is nekünk is 6 pontunk van (szép volt offense) a Td- hez kellett egy deffense labdaszerzés, mellesleg csináltam egy Dawkins pankrátor tackel-t a futón (aztán rájöttem, hogy már nem is volt nála a labda :D). Majd félidő, szinte mennyei érzés, mert az első negyed vége felé éretem, hogy mindjárt meghalok de a tudat, hogy nincs cserém felpörgetett, na meg félidőben a zuhany.

A csata folytatódik:

Gyűrjük egymást a pályán a 3. negyedben még 2 td-t kapunk megfoghatók lettek volna az egyik ugyan követetten, de most már mindegy. Eljön a 4. negyed, egyenlítünk és még van hátra 3 perc vissza kell szerezni a labdát, Szakáll, mint egy feldühödött anyatigris aki a kicsinyét menti kiveri tigriskölykét az ellenfél karmaiból, majd egy sas által is megirigyelhető repüléssel mancsai védő ölelésébe helyezi a lasztit. Sajnos elég szomorú látványban van részünk, épp, hogy leülünk INT, de még van remény, még megfoghatjuk őket, de sajnos a szerencse megint nem a mi pártunkon áll, nem sikerül, ellenfél térdel mi meg szomorkodva lebandukolunk a pályáról.

After match:

El vagyok kenődve, mert meglehetett volna, sok mindennel nem vagyok megelégedve legjobban magammal nem, mert még mindig nem tudom ellátni az egyik kulcsfeladatom tökéletesen, nem baj kialakul csak még össze kell szokni. Külön öröm, hogy bár ugyan az első félidőben összvissz 1 first downja volt az offensnek küzdöttek végig, és látszott rajtuk az akarás.

Emlékek:

A fent említett pankrátor tackel, aztán amikor Cmena megszerezte a lasztit először és már az ellenfél is fogta én meg beleszálltam az ellenbe és letoltam a labdáról, aztán az, hogy testcsellel sikerült kikerülnöm egy blokkolót az egyik puntnál, majd a többiek feltartóztatták és oldalba vághattam, majd pedig amikor egyedül sikerült levinnem a punt visszahordót, bár a tackel sajnos csúnya volt de hallottam a térdeit koccanni. A jászberényi játékosok nagyon kedvesek voltak, nem volt anyázás csak 1 vagy 2 talán de az elmegy, és mikor lezúztam a csapatársukat még akkor is adtak pacsit, hogy vazze ez szép volt.

Következtetés:

Jó meccs volt, és fejlődünk, és ne érdekeljen senkit, hogy mi lesz, jövőre is maradunk e div egyben vagy lecsúszunk, mert ez az összeállítás kezd csapatként működni, és ha megint feladják páran és elmennek, vagy abbahagyják, azokkal csesznek ki akiket elvileg a testvérüknek, vagy barátjuknak vagy csapattársuknak mondanak.

-Pozsi (aka: Bence von Pozsonyi)-