esik az eső, monoton kopog a szélvédőn, az M3-on suhanunk, hang nélkül ülünk a kocsiban, bonjovi szól, nincs kedvünk egymáshoz szólni. végignéztem a képeket - nem volt jó élmény újraélni, hamarosan ti is megnézhetitek a képtárban, ha akarjátok.
úgy terveztem, hogy negyedenként írok - nem így lett, bocs Ádám -, mert... nem is tudom miért. pedig most jó lenne úgy visszaadni, ahogy megéltem, a jókedvű perceket, az önfeledt kiabálást és pacsizást a TD-k után, meg persze a világvégét is, na azt könnyebb lesz visszaadni, mert az még bőven tart.
szeretnék lelkesítőt és pozitívat írni, arról, hogy milyen ügyesek voltunk, hogy megtettünk mindent, ami tőlünk tellett, de nem írnék igazat. mert nem így van. mert mi vesztettük el, nyert pozícióból, sok hibával, pontról pontra ezt a meccset. voltak szép pillanatok, ügyes megmozdulások, de azt hiszem, ennél, amit ma mutattunk, egyénenként is és csapatként is sokkal-sokkal többet érünk. sokkal többet tudunk/tudhatnánk. nem rossz csapat az Eger, egyáltalán nem, de náluk nehezebb ellenfelek várnak még ránk a bajnokságban. ez amit ma nyújtottunk, ellenük sem lesz elég, a kevésnél is kevesebb lesz. remélem, hogy mindenkiben tanulságként marad meg, nem lehet csapatsportot edzéslátogatás nélkül játszani, nem lehet eredményeket elérni, nem lehet packázni a szerencsével, mert a szerencse forgandó. és hosszútávon a jók mellé áll.
jaigen, kikaptunk, 21-15 lett a vége (azt hiszem), vittünk két TD-t, mindkettővel vezető pozíciót harcolva ki, és Jana rúgott fieldgoalt, az elsőt hivatalos meccsen! de kevésnek bizonyult, senkinek nem ment igazán a játék, és hamar el is fáradtunk fejben és testben egyaránt. remélem, Gary sérülése nem bizonyul súlyosnak, és azt is, hogy a mai élményt úgy dolgozzátok fel, hogy az mindannyiunk okulására-javulására szolgál majd.
és remélem, hogy legközelebb győztes meccsről jöhetünk hazafelé, jobbszeretek vidám lenni. juteszembe, Bence, nemharagszom a süti átrendezéséért ;) örültem, hogy veletek tölthettem ezt a napot, ne csüggedjetek, HISZEM, hogy lehet ez jobb, sokkal jobb. de nélkületek nem lesz az, nektek is hinnetek kell, és legfőképpen edzésre kell járni. mert ez a kulcs. a siker kulcsa. jó pihenést Titánok, hamarosan találkozunk.
(és persze köszönjük mindazoknak, akik eljöttek Egerbe megnézni a Titánokat!!!)
update, mert míg hazaértünk, meg zuhanyoztunk, meg játszottunk a gyerekekkel (köszönjük az ajándékot Vera és Krisz), eszembe jutott még csomó minden, ami fontos, és amit le akarok írni.
szóval szép volt Bence, tanulhatnak tőled a fiatalok, küzdeniakarást, erőbedobást, leleményességet. aztán még Krisztián, gyönyörű elkapás volt, és Oli, bár ez-az nem sikerült, azok a futások, hát a képeken is látszik, hogy mennyire odatetted magad (féltettünk is, szerencsére nem kell Téged nagyon félteni) :) és majd a képeket nézve még biztos csomó minden és mindenki eszembe jut, például, hogy összességében jó nézni, ahogy a tavaly még szinte kizárólag a junior bajnokságban játszott fiatal társaság minden tagja kivétel nélkül helytáll a felnőttek között.
jó nézni, ahogy dícséritek vagy épp vigasztaljátok egymást, persze mindenki elront időnként ezt-azt, és előfordul, hogy ennek is hangot adtok, de mindig van valaki, aki mondjon néhány jó szót, amitől tovább forog a föld. és a föld forog is tovább.
ahogy azt is jó nézni, hogy ha épp nem tud valaki a csatában részt venni, azért velünk van, remélem, nem bánod Göbi, hogy bemásolom az e-mailed, mindenki okulására:
HAJRÁ TITÁNOK!
“Néha vereséget szenvedünk. De a vereséget úgysem kerülhetjük el. Ezért aztán még mindig sokkal jobb, ha az álmainkért vívott harcban veszítünk el néhány csatát, mint ha úgy szenvedünk vereséget, hogy azt sem tudjuk miért harcoltunk.” (Paulo Coelho)
