kilépünk a házból, szakadó eső és erős szél fogad, szombat reggel van, edzésre indulunk. a gyerekek most kivételesen nem ülnek hátul, dübörög a zene, a tegnapi szövetségi közgyűlésről váltunk pár szót, egyébként csendben falja a kocsi a kilométereket - messziről jövünk, ez némi időt igénybevesz.
szokás szerint jó korán érkezünk, nem elsőként, a buborék még zárva, de az öltöző és a folyosó titánokkal van tele. örömmel tapasztalom, hogy a kezdők tábora éppolyan népes, mint a felszereléseseké. nem számoltam, de sokan voltunk, némi adminisztráció mellett elkezdődött az edzés, a szokásos bemelegítés, futások, aztán hogy mindenki örüljön, és közben talán pont ezért a nap is kisüt.
a felszerelésesek gyakorolnak, játék közben is tanul mindenki, a felszerelés nélküli csoport is játszik. ismerkedünk a labdával, egymással. a jelenlévő sérült vagy beteg játékosok aktívan veszik ki részüket a munkából, a kezdők edzőjét segítik, javítják a fiatalok mozdulatait, trükköket mutatnak, nüanszokat.
jó a hangulat, úgy röppen el a két óra, mintha nem is lett volna. jókedvű-fáradt arcok mindenfelé, itt a vége, újra alakul a hatalmas kör - az átmérő egyre nő, jó végignézni a fiúkon. Balu kiválasztja középre a "karmestereket", Olika kiált, és kezdődik a "műsor": combcombtapstaps, egyre hangosabb, és a kiáltás atitánokmivagyunk is végigzeng a budai hegyoldalon.
a hétvégén lesz képtárfrissítés, szép délutánt, Titánok!
