Múlthéten mikor edzésre érkeztem, meglepődve tapasztaltam, milyen sokan is jöttek el azok közül, akikkel a Tryout-on volt szerencsém találkozni. Öröm volt látni a sok lelkes fiatalt. Eltelt egy hét, újra szombat reggel van, és én edzésre sietek. Rohanás a lépcsőkön felfelé, nyitom az ajtót, táskát dobnám a sarokba… De nincs hely. Jobban körülnézve újra a tömeg, a sokaság, a sok ismeretlenül-ismerős arc, ami visszaköszön. Igen, még mindig itt van mindenki. Senki nem ijedt meg az előző heti kemény edzéstől, a megterhelő erősítésektől.
Mindenki tanulni, erősödni, és közénk tartozni akar.
És ez sikerülni fog nekik. Zajlik a bemelegítés, futás körbe és körbe, mindenki erőn felül teljesít. Látszik az elszántság, az akarat és a tekintet: „igen én ezt akarom”! Később külön folyik tovább az edzés, a háttérben vállvédők-sisakok csattannak, az újonnan jöttek pedig Balut körbeülve jegyzetelnek és figyelnek. Akik pedig épp nem edzenek igyekeznek megosztani velük a tudásukat.
Van itt fiatal és idősebb, kimagasló tehetség és kezdő sportoló, de mindannyian lelkesen, fegyelmezetten, egy célért vannak itt, hogy rövid időn belül pályára léphessenek, felvehessék a felszerelést, és együtt játszhassanak. Egy színben, egy csapatban, mint Titánok. És remélem nemsokára még többen leszünk. Bárkit, aki még érez magában kedvet, elszántságot, hogy kipróbálja ezt a sportot, várunk szeretettel. Hogy még többen, még hangosabban kiálthassuk:
Hujhujhuj a Titánok mi vagyunk!
- szepi -
