Miért is csinálod?

Mert hülye vagyok (legalábbis többen mondtátok már :)), egyébként tényleg, de ez családi vonás. A sport, az „ügy” vonz, konkrétan a sportág kevésbé, de azért 5 év az 5 év. Szóval hazudnék, ha azt mondanám, a sportág nem érdekel. És persze mert anya vagyok, és úgy láttam, hogy abban hiányt szenved ez a család.

Mit csináltál előtte?

Ezt nagyjából mindannyian tudjátok, a Viperstől jöttem, hogy miért, az így másfél év távlatából már nagyjából mindegy. Ami biztos, mind jól döntöttünk, mert ők is jól vannak és én is. És még azelőtt sok-sok mást csináltam, többek közt voltam soccer játékvezető, és 8-10 éven át bajnokságok szervezésével és lebonyolításával foglalkoztam (édesapám mellett). Meg persze az újságírás is, foci, majd rally, majd forma1, majd megint foci. Most meg az egészségesnél feszítettebb tempóban naplót vezetek :)

Hogy kerültél a csapathoz?

Krisztián több éves unszolására. :) Persze ez ennél bonyolultabb, de sok helyen sokszor megírtuk-megírták mások. 2008 augusztusában jöttem le Hozzátok először edzésre, egyszerre volt jó, és ijesztő. Néhányan – akiket ismertem – szívélyesen és örömmel fogadtatok, a többiek – akiket nem ismertem – inkább csak kíváncsian méregettetek, egyikünk se tudta, mit hoz a közös jövő. Azt hiszem, minden szempontból jó irányt vesznek-vettek a dolgok, szóval remélem, Krisz sem bánta meg már a sok beszélgetést :)

Milyeneknek látod a Titánokat (mik az erősségeink és gyengéink)?

Szeretlek Benneteket. Mindenkinek vannak jobb és rossz napjai, jó tulajdonságai és hibái, és mind jó emberek vagytok. Valahogy napról napra jobb a közeg – remélem, ti is így gondoljátok, mert van mögötte munka rendesen ;) – és egyre inkább családként működik a csapat, és ez jó. Mikor tavaly nyáron először merészkedtem egy év után focipálya közelébe újra, szinte csak egymás mellett játszó embereket láttam. Néhány szó beszélgetés, kisebb csoportok rövid mondatokat váltottak, mindenki ment a dolgára. Nem rázott meg a vereség, nem dobott fel a győzelem. Aztán ahogy egyre több időt töltöttünk együtt – és ebben a junioroknak van sokkal nagyobb szerepe, mert ők lopták be magukat a szívembe elsőként – és kezdtük egymást megismerni, egyre jobban elkezdett körvonalazódni az útirány. Az erősségeink? A legnagyobb a szívünk. Az, hogy az elmúlt félév során igazi közösség alakult ki. Ez a legfontosabb. Mindenkiről tudnék írni valami jót, amivel hozzátesz, amitől kialakul az Egész. Vannak nagyon jó játékosaink, de nincsenek rossz értelemben vett „sztárok”. És persze nekem is vannak „kedvenceim”, de ez nem annyira a pályán mutatott teljesítménytől vagy a játéktudástól függ, sokkal inkább személyes érzéseken alapuló pozitív megkülönböztetés (és nem, nem fogom felsorolni :)). A gyengéink? Szerintem egyre kevesebb van. Némi fegyelem meg plusz erőnlét rátok férne, de hobbisportról beszélgetünk, szóval ettől nem hiszem, hogy gyengék lennénk :)

A párodat hajtod-e edzésre?

Nem. Vannak logisztikai korlátaink, ami miatt sajnos inkább kénytelen vagyok időnként távolmaradásra bírni. Persze amikor lehet, akkor igyekszik ő is ott lenni, és amikor nincs ennek akadálya, akkor én sem bánom. Jól érzi magát, és ha jól van, annak én csak örülök.

Tulajdonképpen mivel foglalkozol a csapatban (miket intézel a csapatnak)?

Szerintem nagyjából semmit, semmi lényegeset. Úgy értem apróságokat, amit bárki meg tudna csinálni, vagy amik nélkül azért remekül lehetne élni. Persze hazudnék, ha azt mondanám, nem élvezem, hogy a jó ötletek megvalósíthatóak. Próbálok nektek rendszeresen programokat szervezni, egyrészről, hogy jobban megismerjük egymást, másrészről, hogy minél többen legyünk. Nagyon tetszik, hogy nem kell könyörögni a segítségért, már ennyi idő alatt is kiderült, hogy nagyon sokan vagytok, akikre lehet számítani – szinte bármiről legyen is szó –. Próbálok apróságokkal hozzátenni az egyszerű dolgokhoz valami pluszt, ilyen például, ha palacsintát vagy sütit sütök nektek, vagy zsíroskenyeret vagy szendvicset gyártok késő estig. Igyekszem mindenkinek megadni a lehetőséget, hogy ha problémája van, elmondhassa. Nem feltétlenül megoldást találni, gyakran inkább csak meghallgatni, a legtöbb baj magától megoldódik, csak néha kell két jó szó. Amennyit lehet, próbálok besegíteni az adminisztrációba és szervezésbe. Ha épp van időm, csinálok rólatok képeket, vagy írok rólatok-nektek.

Honnan van ez a sok energia?

Feladatorientált vagyok, amíg van feladat, addig van rá energia is. Nem tudom, honnan, csak úgy van. Néha elfogy teljesen, de eddig még mindig volt valaki vagy valami, ami újra feltöltött, amitől volt kedvem felkelni másnap is. A legjobb energiapótló anyag az öröm különben, akár az enyém, akár másé. Pontosabban ha bárhogyan el tudom érni, hogy örüljön vagy jókedvű legyen az, aki nekem számít (jelen kontextusban ezek lennétek Ti), akkor én is örülök, és már forog is tovább a föld.

Mikor alszol? :)

Ez nem kérdés, természetesen nem alszom ;) de értem, miért kérdezed. Azért próbálom későestébe húzni a teendőket, beszélgetéseket, stb, hogy ennyivel is kevesebb időt vegyek el a gyermekeimtől. Mert az – gondolom – nem kérdés, hogy ez, amit néhány bekezdéssel feljebb leírtam, ha sok másba nem is, de időbe azért kerül. Úgyhogy így kompenzálok, minthogy a picurik azért – általában – korábban mennek aludni, mint Ti, a nagyfiúk, így értelemszerűen a napirendemben az esték eleje a piciké.

Mit fogsz szólni, ha a gyerkőcök közlik veled: márpedig ők amerikai focizni akarnak?

Azt hiszem, nem lennék nagyon meglepve. Itthon folyton foci van évek óta, vagy mert meccsre készülünk, vagy mert edzésre készülünk, vagy mert apa játszik, vagy mert anya dolgozik. Aztán még mikor a srácok közül jön valaki valamiért, vagy mi megyünk valahova. És még mikor a TV-ben nézünk meccset. Megtanulták a hárompontos beállást, a kicsi a center, feladja a labdát a nagynak. Máskor running back-eset játszanak, vagy épp tackle-t adnak egymásnak a konyhakövön. Tudják, hogyan kell fogni a labdát, meg ilyesmi. Szóval nem érne meglepetésként, ha ez lenne a választott sportáguk. Ugyanakkor kizárt, hogy 15 éves kor alatt a pálya közelébe engedjem őket :)

Milyen sütit fogunk majd és mikor kapni?

Egy csomó tervem van :) Kicsit legyen jobb idő – amire e percben kicsi az esély, megint úgy hull a hó, mintha öntenék –, és mindenre lesz megoldás. Bepótoljuk az őszről elmaradt bográcsgulyást, és ha legközelebb megyünk valamit ünnepelni, lesz süti is :) hogy milyen, az a napi hangulattól függ, de javaslatokat elfogadok :)

Játszanád-e ezt a sportot?

Nem.

Két nagy pofont is kaptál már „a focitól”. Mások rég odébbálltak volna, Te miért tartasz ki még mindig emellett a sport mellett? Sok bátorság kellett, hogy újra belekezdj?

Kaptam. Sok kisebbet és két látványosat. Az utolsó nagyon mélyen érintett, de volt aki nem engedte el a kezem, és így a víz felszínén tartott, nem hagyott megfulladni. Persze, hogy kellett bátorság, nem is kevés. Részben szembenézni a félelmeimmel, és szembenézni a hibáimmal. Részben újra belevetni magam a munkába, újra megismerni-megszeretni embereket, bizalmat adni. Hogy miért döntöttem úgy, hogy nem fordítok hátat a sportágnak? Több okból. Egyrészt, mert nagyon sok jó embert ismertem meg, másrészt mert nagyon sok tapasztalatra tettem szert, és nem akartam, hogy kárba vesszen az eltöltött idő. És azt is meg akartam mutatni persze, hogy nem török össze. Talán ezt nem csak mutatni, hanem meg is élni tartott a leghosszabb ideig.

Ha újrakezdhetnéd, csinálnál valamit másként?

Apróságokat. Lényeges, érdemi dolgokat nem. Akármit csináltam is, jót akartam, és úgy érzem, ez a legfontosabb. Ha erre a kérdésre igennel válaszolnék, az azt jelentené, hogy magamban veszítettem el a hitem.

Elégedett vagy az elért eredményekkel?

A múltban elértünk sokmindent, mégis a rengeteg munka és felelősség ellenére sokkal kevésbé éreztem magam az eredmények (a siker) részesének. A jelenben kevesebb felelősséggel és érezhetően kevesebb munkával sokkal jobban a csapat, a család része lettem, így az eredményeket is sokkal inkább a saját bőrömön érzem. És igen. Amit látok, azzal elégedett vagyok abszolút.

(akik a kérdéseket feltették: Bence, Pozsi, Csabi, -szp-)
(lehet tippelni, melyik kérdés kitől érkezett :))