Jó kedvvel mentem vissza az öltözőbe ismét levenni a cuccokat, és kezdődik a várakozás - de utálom ezt… viszont rég látott ismerősökkel lehet beszélgetni, nézni a meccseket.

Kifejezetten jó dolog az ARÉNA!

Aréna „a néző” szemével:

Nézve a meccseket néhány „furcsa”, számomra zavaró dolgot lehetett észrevenni például a hangosítást, mint nézőt kifejezetten zavart, hogy nem halkították le a zenét támadáskor, (hozzáteszem néha az irányító és a center közötti összhangot is láthatóan zavarta) de hát az Aréna bizonyos mértékig show, talán belefér. A W vs. JB meccset nézve viszont úgy éreztem a JB hegynek felfelé menetel :), de hát ez tényleg csak a személyes véleményem. A két dolog talán kiegyenlítette egymást.

A többi csapat meccsei hullámzóan izgalmas volt, jó nézni, hogy küzdenek, akarnak a csapatok, szép megmozdulások, ütközések és persze kevésbé jó ütközések, nagyon jó érzés látni, hova jutott a Focsi a mi kis hazánkban, függetlenül a színfalak mögötti acsarkodásoktól.

Vége a kikapcsolódásnak, menni kell öltözni jön a meccsünk.

A Predátorok:

Ismét kezdődik a felöltözés, bemelegítés készülés a Predátorokra, jó csapat viszont az előző meccset nézve sima ügy lesz gondoltam. Hát nem az lett…. Valahogy a nem találtam meg az utakat, keményen ütköztek és rendre megfogtak, mi lehet a rossz talán a szélét kellene erőltetni, nincs idő itt az arénában gyorsított minden egy egy hiba az egész meccset elviheti, Tény hogy nem tudtunk pontot vinni, és sajnos a védelem kapott.

A játék ilyen egyszer fent egyszer lent, de látom mindenki Titánként küzd, nem látok elkeseredettséget, csak tüzet a szemekben, meg kell nyerni ezt a meccset. blast bal, majd csinálom én - mondom, sokat gyakoroltuk, most valahogy nem jött össze a lépés, az átvétel sem sikerült úgy ahogy kellett volna, a labdával foglalkoztam… ez nem jó - éreztem, és akkor kaptam egyet, csak egy fal felsőteste teríti be a látómezőt, dőlök el, de hol a labda érzem, vagyis, nem érzem a kezemben, ezt jól elba…tam.

Keresem merre lehet, és látom Zogi bácsi tőle szokatlan fürgeséggel az ellen előtt veti rá magát, még dulakodnak a földön, de a mi Zogink beépíti a göngyölt hasizmába a labdát, uhh ezt megúsztuk miénk marad a labda, micsoda szerencse, de oda egy kísérlet. Ki kell egyenlíteni. Nincs mese passzolni kell és Olika passzol, igen Jana megint.. zseniális elkapás megvan a TD egyenlítünk, és az extrával átvesszük a vezetést. Jó ez a páros valahogy érzik egymást, erről szól a Focsi.

A védelem jól teljesít, de sajnos ismét TD és sajnos az extra is megvan. Rajtunk a támadókon a sor passzolni kell, kevés az idő, valahogy semmi jön össze és ismét Oli bedob két védő közé.. de sajnos nincs meg. A Predátorok passz védekezésre állnak futni kéne de hát nincs idő ezt kell erőltetni sajnos Olika IT-t dob elvesztettük a labdát. Ez a meccs elúszott. Jó meccs volt, olyan mint az előző, kemény, izgalmas, jók voltunk, de most az ellen volt a jobb.

Predators – Titans 13 – 7

Jön a pacsi és milyen érdekes… jókívánságok, bíztatások baráti hangulat, és gratulációk hangzanak el. Lehet így is!

Csak ismételni tudom magam Titánok, köszönöm nektek, hogy veletek játszhattam!

folytatás hamarosan...