Kedd délután - megy a telefonálgatás, hogy mikor is lesz a futóedzés. Kiderül, hogy fél 7 helyett már 6-kor elkezdjük.

A Népstadionnál egy kis nyújtás, majd szépen 1 kör a stadion körül, Balu a hideg ellenére, egyik kedvenc sapijában és kabátban áll, méri az időt, és vár. Lassacskán beérkezem én is, nem sietem el a dolgot, (mert még nem tudom, de azért vannak ezek az edzések, hogy jobb legyek), még egy kör, de nem baj, nem vészes, a kilátás szép, az idő meg kellemes, bár a madárcsicsergés hiányzik, de mintha egy hollót láttam volna.

Beérkezünk: laza nyújtás, majd lépcsőzés sok, de csinálni kell. Balutól jönnek a bíztató szavak, 21 titán fel le fel le, csodálom, hogy nem lesz rosszul. Levezetésként még egy kör, futás-séta, ki hogy érzi mennyit bír, Balu megvárja az utolsókat, valaki nemrég érkezett be, kap 5 perc pihit és csinálja utánunk a feladatokat, de már egyedül. Balu mindenkivel kezet fog és mindenkinek irány haza forró fürdő és pihi.

- pozsi -