két derékig érő kisember beszélget a konyhakövön, hallgatom és mosolygok.
apa szeretett bele, ötéve már, mostanra az egész családot megfertőzte. a hároméves és a négyéves komolykodó csevegése nem egyedi eset, áthatja a mindennapokat.
beáll a kicsi, gyönyörű a hárompontos - pontosan ahogy apa tanította -: én vagyok a center, mögötte a nagy, elveszi a labdát, szaladnak. kiabálás: most én vagyok a running back, kapj el ha tudsz.
anya, a ray lewis az melyik is? az a lila? igen, biztos, hogy a lila.
most te legyél a center, én pedig a néző leszek, aki a meccs elején elrúgja a labdát. vagy nem is. a pittsburgh leszek. mert az mindig gólt rúg :)
átlagos vasárnap koraeste. a tévében megy a meccs, az egyre szakavatottabb apróságok fecsegve nézik, ez apa sportja, ez a mi sportunk. focisok vagyunk.
futball vírus
2009.11.29. 21:04 :: NightBoY
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://bptitans.blog.hu/api/trackback/id/tr535264274
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
