vastag sűrű hófehér ködfelhő alatt úszik a kocsi hazafelé, tíz fok lehet, nincs igazán hideg, van valami felséges mégis félelmetes abban, ahogy körülnéz az ember, és egybefügg a távol és a közel.
edzésről jövünk.
a pálya zöld füve fölött harminccenti áttetsző sáv fölött ugyanez a híg fehér szósz ölelte ma körül a titánokat is, de persze ez sem állíthat meg minket, fogy az idő, készülni kell :) soká nem maradtam ma edzést nézni, de amit láttam, igen meggyőző volt: jókedvű, elszánt embereket láttam, jó hangulatot, és igazi munkát.
csináltam pár nem túl jó képet is, azért ha kapok belőle mailen (ha olvasod, kedves géptulajdonos ;)), akkor teszek ide rólatok.
