A meccsmentes időszakra való tekintettel játékba fogtam. A játék címe Guess Who, a lényege, hogy pár naponta készítek egy rövidebb-hosszabb kérdezz-feleleket a Titánok valamely játékosával, Nektek pedig az a dolgotok, hogy kitaláljátok, ki lehetett a beszélgetőpartnerem. Indulásnak igazán könnyen felismerhető alanyt választottam, nem lesz mindig ilyen egyszerű dolgotok! És hogy tétje is legyen: aki először találja ki, kivel beszélgettem, és ezt kommentben meg is írja, nyer egy sportszeletet, amit majd edzésen-meccsen osztok ki.

Miért pont amerikaifoci?

Fiatalon kezdtem (legelsők között) akkor a különcség miatt (meg egy kis lázadás is lehetett benne). Ma már a mozgás, és a vitt méterek öröméért, minden megtett „Yard” méter (azért nekem az SI rendszer az igazi) külön öröm nekem.

Milyen a testvéreddel egy csapatban játszani?

A kezdetekkor együtt játszottunk, ö támadó volt, én védő (gyakorlatilag mindig is futó szerettem volna lenni) a pályán ellenfelek voltunk (bár néha a szerelésnél rossz érzésvolt, lehet visszafogottabb is voltam, de lehet hogy ő is), az életben barátok. Jó érzés a testvéremmel együtt játszani. Mint edző már teljesen más (mondjuk már az egyéniségem is kiforrott, van saját véleményem, ami sokszor nem egyezik az edzőével, természetesen elmondom ezeket a testvéremnek, „az más kérdés az edző mit lát jónak ebből”)

Együtt kezdtetek játszani? Ha nem, ki vitt bele kit a jóba?

Fent megválaszoltam, de kicsit bővebben az akkori baráti társaságunk összeszólalkozott egy mulatóhelyen „Pacuk Laci és bandájával”. Ők mondták, hogy amerikai fociznak (mai szemmel kicsit túlzás, inkább legenda), oda jártunk le Budatétényi focipálya mellé. Nem volt vállvédő, sisak is csak annak, aki valahonnan tudott szerezni. Polifoam matracból csináltam: ragasztottam magamnak protektorokat, később műanyagból csináltam saját vállvédőt amit kölcsönkértek, és a Jónyer Pista hajtott rá kocsival azt nem birta ki :). Aztán jött Klivinyi Zoli, a High Life szórakozó helyet üzemeltette (Óbudán): ő lett a szponzorunk. Kaptunk egy amerikai edzőt, most nem jut eszembe a neve, talán Tom Taylor (később kiderült szélhámos volt, jó sok pénzel lelépett. Szerintem akkor, ha ő nincs, mármint ha nem lett volna szélhámos, Magyarországon most nem itt tartanánk.) A legfontosabb, hogy kaptunk egy csomó szerelést, használt cuccokat, ez adott lelkesedést. Így lett a Budapest Starforce, a csapat csináltatott kabátot, sapkát. Én is kivettem a részemet a kabát csináltatásában :) szar is lett mert az ujja fehér volt, a piros rész jól összefogta: rózsaszín lett :) de állati jól nézett ki a hátára felhímezve Starforce. Közben volt a Fradi pályán egy népszerűsítő meccs, ahol Rögbisek játszottak (csak futottak) 6 pont volt talán az egész meccs alatt.

Az első igazi meccsem a régi sport arénában volt, a München Nightmare csapata ellen. Én korner back voltam, amúgy ott egyszer lehettem futó is, ahol is kb. egyszer futottam, még meg sem kaptam a labdát és már levittek. Szóval jól elvertek minket. Voltak edzők „Kis” Jeff , Jeff Paul, tudomásom szerint az amerikai nagykövetségen dolgoztak kiküldetésben. A játékosok között volt egy kanadai testvérpár, Steve és Bill, akiknek az emléke mosolyt csal a szívembe. Sajnos akkor egyáltalán nem tudtam angolul, így nem tudtam igazán szoros személyes kapcsolatot létesíteni velük, csak amennyire ők tudtak velem magyarul beszélni. Aztán lett a Cowboys, edzettünk a Kábel pályán (a Hengermalom útnál), a Margitszigeten, indultunk a Sógoroknál a bajnokságban. Sajnos az anyagiak, meg lehet, hogy az edző hiány miatt, az egésznek szép lassan egyszercsak vége lett. Jött egy hosszú szünet és utána a fogalom „Árpa Attila” akinek sokat köszönhet ez a sport, persze ő egymaga kevés lett volna (azok megnyugtatására akik utálják) kellettek hozzá a régi motorosok, és az új lelkes játékosok.

Bemutatod pár szóban a bátyádat?

Fura egy fazon. Mindig kilógott a sorból még a haverjai között is, valahogy mindig máshogy látja a világot, legalábbis én úgy vélem a tetteiből. Mintha akarna is tartozni a csoporthoz, meg nem is, az egyénisége, különcsége, gondolkozás módja miatt talán.

Családos emberként hogy látod a meccsek valóban családi események?

Sokaknak mindenképpen, 35 évesen sajnos nekem kicsit összeférhetetlen. Esetleges sérülésem esetén, a munkám kihagyása, pénz …….

Hogy tudod összeegyeztetni a focit a családdal - edzésrejárás, meccsrejárás?

Nagyon nehezen, emiatt már abba is hagytam egyszer a focsit (még a Farkasoknál hagytam abba), de nagyon hiányzott, és „hivatalosan” heti egy edzésben állapodtunk meg a családdal. Ezt nehéz betartani, főleg meccs előtti felkészülési időszakban. Normál esetben heti két edzés lenne. Nem Budapesten lakom, és nem is Budapesten dolgozom, reggel-este átszelem keresztben-hosszában az egész várost. Edzés napokon, mikor reggel felkel a család, már nem vagyok otthon, és késő este érek csak haza. Hétvégén, amikor meccs van, ha szombaton van, a szombat kiesik, a vasárnap pedig a meccs miatti regeneráció miatt esik ki. Ha vasárnap van meccs, akkor lehet, hogy a szombat szabad, ha épp nincs szombaton edzés.

Három focis kérdés még: melyik a kedvenc nfl csapatod?

Az az igazság, hogy nem nézem a meccseket, én tök tájékozatlan vagyok. Amúgy én még a delfinéknél tartok.

Melyik az álom-posztod?

Álom posztomon játszom amikor Half Back vagyok.

Mi okozna igazán nagy örömet neked a fociban?

Egy igazán vesztett meccsen az általam álomszépen véghezvitt futással nyerni, pl. duplaszaltós beugrás, meg ilyenek…