a csütörtök-pénteki szakadó eső után kevés remény volt száraz meccset játszani szombaton, mégis nagy százalékban sikerült, csak kétszer kezdett szemerkélni és mindkétszer rövid idő alatt abba is maradt.
nagy létszámban érkezett a Győr a mérkőzésre, kisebb létszámban a sérülésektől tarkított, megfogyott, juniorokkal kiegészült Titánsereg. mikor megérkezünk, még folyik a pályafestés, rezignált arcok mindenfelé, kezdődik a bemelegítés, a késők is befutnak, de valahogy nem akar összeállni a kép.
végtelenül fáradt mindenki – beleértve magunkat, akik végigkísértük ezeknek a fiúknak az útját tavasztól-őszig, az ősz nem hozott sok jót, mégis tovább kell menni, emelt fővel hagyni magunk mögött ezt a rosszul sikerült szezont. mindenki beleadta, amit lehetett, nagyon sok munka van előttünk ahhoz, hogy csapatként sikereket érhessünk el.
csapatként a pályán és a pálya mellett. titáni oldalon szerzett pont nélkül zárult az idei bajnokság (a fiatalok vittek pontokat, a felnőtteknek ez idén nem sikerült). két dolog tudja igazán csapattá kovácsolni az együtt játszókat, a zajos siker, vagy a sikertelenség. a kettő között valahogy nincs ami igazán egységet képezzen. a közös öröm vagy közös bánat igazi erőt ad, elvitathatatlan erőt.
emberfeletti erőfeszítés vár mindazokra ezen a télen, akik a titánok sorai között szeretnék megtalálni a számításukat. erőnléti felkészülés, sok-sok és még több edzés, edzőmérkőzések sora áll előttünk, ezek nélkül elképzelhetetlen a folytatás. rengeteg munka, edzők és játékosok részéről egyaránt.
nekünk, akik szeretünk Benneteket, nincs sok dolgunk, csak várni az újabb alkalmakat, amikor találkozhatunk, várni, hogy újra győztes meccsen állhassunk mellettetek a pálya szélén, és hinni abban, hogy mindez hamarosan bekövetkezik.
