HTML

Titánok földjén - Budapest Titans

Friss topikok

  • Smaug34: 14:12 nekünk. vagy valami hasonló. Lényeg hogy nyertünk egy 2 pontos extrával :-) (2014.09.28. 19:43) 万歳 2
  • Smaug34: 28:6 Nekünk. Már ha bárkit is érdekelne, aki idetévedt (2014.09.08. 20:44) Banzaaaaaiiiiiii!
  • jelentősen jelentéktelen: Gratulálok a csapatnak!:) (2014.05.18. 18:49) Calendar Entry
  • Kollár Balázs: Mi az hogy S01 legalább s06 ha nem több >:-( (2014.04.20. 09:46) Hogyvolt SE01E02
  • Kollár Balázs: Örülj hogy lábra mentek. Benga állatnak néztek ;) Smaug a megállíthatatlan! (2014.04.07. 09:23) Game Day 1

Címkék

vasárnap délután

2009.09.27. 19:06 :: NightBoY

15:02 a kerítésen át nézem a fiúkat, az edzőpályán sorakoznak. vezényszavak követik egymást, a fiúk futnak, melegítenek. hamarosan vége a juniorok meccsének, gyülekeznek már a nézők is, bár a lelátó így a két egymás utáni meccs miatt eleve nem üres. süt a nap, kellemes szellő enyhíti a meleget. 

15:42 beültünk a pálya mellé, kislányok ugrálnak kékfehérben a pálya közepén, kétoldalt sorakoznak a fiúk, a kovbojok oldalán csendes beszélgetés, játékvezetői ellenőrzés, a titánok fala egymást gyötri, a beállós irányítóval a labdafeladást gyakorolja a center. minden meccs, mintha a legfontosabb lenne. ma, itt, ez a meccs a legfontosabb. párperc van még, és kezdődik.

16:33 vége az első negyednek, egyik oldalon sincs pont a fordulásnál. a titánok idén a legösszeszedettebben kezdenek, az ellenfél ideges, az ezúttal kék-sárga vendégszínekben játszó csapatunk csendes nyugalommal halad yardról yardra előre. a térfélcsere sajnos a kovbojoknak hoz szerencsét, nemsoká már 13-0 az állás, ezzel is fordulnak a csapatok.

17:26 elkezdődött a második félidő, az idő hűvösebb, a hangulat forrósodik. a kékfehér lánykák kis rigmusokat skandálnak, a cheer- és juniorcsapatunkat képviselő lányok-fiúk a kovbojokat titánra „cserélik” a rigmusban, túlkiabálva őket. a játék folyik tovább, egyik oldalon sem törik meg a lendület, az eredményben egyelőre változás nincs.

18:23 az elmúlt egy órában sokminden történt, az eredmény nem tükrözi sajnos, mennyire nem egyoldalú a küzdelem. őszintén szólva valahol elvesztettem a fonalat, már nem tudom, mennyi-nulla az eredmény, a titánok becsülettel harcolnak utolsó vérig. a pálya mellől nem szűnik a „hajrá titánok” kiabálás, a szurkolók töretlenül hisznek a csapatban, s bár az idő határozottan lehűlt menet közben, a lelátó nem ürül, reménykedve várjuk a szépítő pontokat.

pár perccel később a játékvezetők lefújják a meccset. a lányok még visítanak kicsit – eszembe jut egy sokat hallott mondat a Verdák című rajzfilmből ;) barátságos pacsi fehérek és kékek között, hangosabban szól a hangszóró, vége már a vasárnapnak. nem sikerült nyerni, de egy lépéssel azért közelebb kerültünk hozzá. akkor is, ha máshogy láttátok, akkor is, ha az eredmény sem erről mesél. mi tudjuk. látjuk. érezzük.

a lelátó kiürül, a hideg gyorsan oszlatja a nézőket. a két csapat még a pálya szélén, győztesek és vesztesek két oldalon, mindenkinek van miről beszélni. semmi baj, srácok, semmi baj. legközelebb sikerülni fog. sikerülnie kell.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://bptitans.blog.hu/api/trackback/id/tr765264242

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ismeretlen_135846 2009.09.27. 21:23:57

Nagyon köszönöm az írónak – bárki legyen is ő, ezt a szokásostól (értsd: touchdown ide, touchdown oda leírások) eltérő bemutatót, ami teljesen más színben tünteti fel a mérkőzéseket, ízt és zamatot adva egy-egy ilyen ütközetnek. Bátran vállalja fel, hogy „ő” nem a játékot akarja tálalni, hanem a lényeget, a hangulatot, az érzést, a sportot. Ismeretlen-ismerősként köszönöm meg az író fáradozásait és törekvését, azzal a hozzászólásommal, amit sajnos, az idézett rész leíráskor nem tettem közzé. Hibámat javítva: „Fiam amerikai futballozik, ennek okán gyakran böngészek az interneten, ilyen tartalmú híreket kutatva. Nem hittem volna, hogy egy - divatos nyelven szólva - autodidakta, naiv írót lelek mindennek közben. Ahogy a mondás tartja: Historia est magistra vitae. Tévedtem. halkan kopognak az esőcseppek a sisakokon és a kispad tetején, surrog a vizes műfű a cipőtalpak alatt. hang nélkül fut mindenki, egy ütemre csattannak a stoplik a földre. még egy kör, és még egy, elkezdődött az edzés. mindenki tudja a dolgát, csinálja is becsülettel. egy srác késve érkezik, atyaég, milyen messziről jött bringával, a bemelegítés meg is volt ezzel, csatlakozik a többiekhez - én pedig azon tűnődöm, mennyit ronthat a kerékpáros teljesítményén a hatalmas táska a vállvédővel, sisakkal... az eső, igazi szeptemberi fajta, makacs és kiszámíthatatlan, egyre jobban rázendít, már villámok is feltűnnek a messzeségben. összébb húzzuk az ingeket a padon, oda már a kellemes meleg, nyoma sincs már a hét elején még tomboló nyárnak... a villámok egyre közelebb fúródnak a földbe, ez az egyetlen, ami megállíthatja az elszánt gyakorlást, vezényszóra ki futva, ki sétálva, tető alá költözik az egész banda. sok jó ember kis helyen is elfér, tartja a mondás, és milyen igazat szól. morajló beszélgetés-zúgolódás, alig maradt a türelemből, mindenkiben buzog a tenni akarás, a nem-ezért-jöttem-érzés. mester, már nem villámlik, visszamehetünk? Az író remek stílusérzékkel pendíti meg az érzelmek húrjainak alfáját és ómegáját. Plasztikus ábrázolásmódja, szabad asszociációi elénk hozzák egy Titans-es sportember mindennapi problémáit, küzdelmét a dühöngő elemekkel. De ne menjünk el az Isteni igazságszolgáltatás megtestesítőjeként megjelenő természeti csapás motívuma mellett. A győzelemért mindent feláldozó - egyébként névtelen - robinson crusoe-i figura, a sportember drámája végighúzódik a történeten, szinte az első szavaknál érezzük a tragikus végkifejlet, a fatalitás, a sors kegyetlen motívumát, amely ezt súgja végig fülünkbe "nem nyerhetsz". A dühöngő vihar ábrázolása Jókai magasságába emeli az írónőt, kitűnő érzékkel opponál az áldozat - a sportoló - törékeny, véglény mivoltával a természet vad, zabolátlan ereje, mindvégig megőrizve a feszültség okozta kényszert, ami arra motiválja a befogadót, hogy tovább olvassa, szívja magában a már epikus magasságokba emelt homo sapienst, az embert. Ezzel elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol a gyakorlatlan vagy ösztönből író poeta natus, a született író tehetetlen vergődéssel viszi tovább gondolatai fonalát, nem adva esélyt a korunkban olyannyira rettegett katarzisnak. De „költőnk” nem ilyen, egy lendületes - és frappáns- befejezéssel megadja a megoldást, a választ, még fel nem tett kérdéseinkre, nagyszerű tanulságokat tárva elénk, megadva a lehetőséget jobbulásunkra: mester, már nem villámlik, visszamehetünk?” Üdvözlettel!

Ismeretlen_133889 2009.09.28. 08:04:59

köszönöm. visszavárom.
süti beállítások módosítása