Kis keverés-kavarás után kiderült, hogy szombat helyett vasárnap lesz a Raptors elleni meccsünk. A többség nem örült ennek, de nem volt mit tenni, mentünk vasárnap Békéscsabára. Az út most se volt rövid, de kibírtuk. Az idő is egész kellemes volt. Érkezés után egyből kezdett öltözködni mindenki és a nap is egyre több hőt árasztott felénk. Itt még nagyon jó hangulatban volt mindenki. Szép lassan eljött a bemelegítés ideje.
Ugorjunk is a kezdésre. Felpörögnek szép lassan az események és gyorsan bekaptunk egy TD-t. Ennyit arról, hogy nullán tartjuk a Raptorokat. Az alapszakasz első meccsén nyertünk ellenük, igaz szoros meccs volt. Azóta rengeteget fejlődött a csapat, úgyhogy bíztam benne, hogy kifogunk rajtuk és visszavágunk az előző évi vereség miatt is duplán. Na, sebaj! Vezet a Raptors, de nem sokáig, mert a támadóink azonnal egyenlítenek – legalábbis ezt gondoltam. Sajnos az ellenfél megszerezte a labdát egy számunkra elég rossz pozícióban. Nem is emlékszem már, hogy IC, Fumble, vagy egy rosszul sikerült punt volt. A lényeg, hogy könyörtelenül kihasználták a lehetőséget és máris két TD volt a különbség.
Még bőven az első félidőben jártunk, így ezen a ponton még nem aggódtam. Próbáltam a feladatomra koncentrálni, és tudtam, ha jól védekezünk, nem lesz baj, mert a támadóink bedarálják őket.
Még egyet vittek a raptorok az első félidőben (legalábbis azt hiszem), de egyet vittünk közbe mi is egy szép hosszú és jól felépített drive után. 21:7 de, még hátravan egy egész félidő.
A szünet a legjobbkor jött! Nagyon meleg volt és a védőfalban most cserénk sem volt. Persze ez még jobban ösztönzött arra, hogy a Raptorok támadóit mihamarabb leküldjük a pályáról.
Folytatjuk! Indul a második menet. Vittünk is egy újabb TD-t, a Raptoroknak pedig nem engedtünk semmit. Aztán egy gyönyörű passzjáték után majdnem sikerült az egyenlítés is, de a Békéscsabaiak egyik szemfüles védőjének sikerült szerelnie az elkapónkat, sőt fumble is lett és így megszerezték a labdát. A védelem ezután hiába tartott ki, mert az idő rohamosan fogyott és már nem sikerült szépíteni.
A végeredmény tehát 21:14 lett a dínóknak, így mi búcsúztunk is a rájátszástól.
Ennek ellenére a hazaút meglepően jó hangulatban telt. Aztán megérkeztünk Pestre és mindenki elindult haza. Alig vártam, hogy hazaérjek és eldőlhessek az ágyamban. Ez volt a legnagyobb jutalom a Raptors elleni vereség után.
Most indul a nyár, mindenki megy nyaralni, kis pihenés, aztán jövőre újból találkozunk. Addig is, jön a junior szezon. Reméljük ők is szép eredménnyel zárnak majd.
Hajrá Titánok!
#95
