Ismét egy délután, ismét egy mérkőzés, az alapszakasz utolsó meccse. Mi is várt ránk? Erős ellenfél(tavalyi bajnok), meleg, új hazai pálya, új borítással. Szerencsére sok-sok nézőt sikerült kicsalogatni a mérkőzés délutánjára, és úgy érzem, a nézők nem is maradtak nagyon élmény nélkül.
A mérkőzésre hangolódva tudtuk, nem lesz könnyű dolgunk, és ez nem feltétlen az miatt, mert a Gorillaz volt a tavalyi bajnok. Sajnos a szezon során minket sem kerültek el a sérülések, volt pár játékosunk akik sajnos ki is dőltek a szezonra különböző okok miatt. Sajnos a mérkőzésre úgy kellett készülnünk, hogy a fél támadó falunk hiányzik, betegség miatt, illetve egyik kiváló LB-k Gyuszi sem hadra fogható gyomorbántalmai miatt. Utóbbival a mérkőzés előtt kellett szembesülnünk, így kis átalakítást kellett alkalmaznia edzőnknek. No de hát ilyen eset minden csapat életében alakul, ezért nagy harci kedvvel és egy esetleges győzelem reményében sorakoztunk fel a pályára.
A mérkőzést mi kezdtük, de sajnos az igen tartalékos támadósor nem tudott első kísérletet elérni. Amint várható volt ez a bombaerős dunaújvárosi védelemnek is köszönhető volt, akik rendíthetetlenül állították meg futási kísérleteinket. Ezt követően következett is a „Dunaúj” azonban a mi védelmünket sem félős kisgyerekekből alkották, és Seres Attila vezetésével sikerült is visszaverni a Gorillák rohamát. Sajnos a következő támadásuk alkalmával jó pár komoly hibát vétettünk, így a vendégcsapat egészen a célterületig cipelte a lasztit, megszerezve ezzel a 6 pontot. Sajnos a részemről is volt jó pár baki, amelyet próbáltam a későbbiekben kiküszöbölni. A mérkőzés további részében végül több-kevesebb sikerrel sikerült megállítania a Titánok védelmének az erőfutásokkal tarkított Gorillaz passzjátékát. Igaz, még egyszer volt egy kis kisiklásunk, amiből kaptunk egy TD-t, de ez mellett sikerült két labdát is szereznünk.
A második játékrészre megújult erővel jöttünk ki, bízva a meleg, és a kevés létszám hamar legyengíti a vendégek kemény játékosait, amely a 4. negyedre meg is érett. Ennek az volt az eredménye, hogy Wágner Olivér által vezette támadóalakulat eljutott a célterültre megszerezve a mérkőzésen az első hazai pontokat. Már mindenki készült az onside kick-re az oldalunkon, mikor mondták a bírók, hogy lejárt a mérkőzés idő és a mérkőzésnek vége van. Így kicsit csalódottan, de a remény csillagát látva kellett kezet nyújtanunk a Dunaújváros Gorillaz játékosainak és edzőinek a győzelemhez.
Ezt követően közös nyújtás, és készülés következett a rájátszásra. Innen már csak a győzelem felé vezet az út, és tudjuk, képesek vagyunk megvalósítani az álmainkat!
Egy-két-há TITÁNOK, Egy-két-há GYŐZELEM!
