Ismét, bár ezúttal egy csípős szombat reggelre ébredtem, otthonomban, de tudtam, meleg napnak nézünk elébe. Utazás a találkozó helyszínére, amely ismét a Felvonulási téri homokóra volt. A csapat lassan érkezett, a jó hangulat garantált volt. Meglepetésünkre egy kétemeletes busszal indultunk útnak az Acélváros felé, amelyet a társaság nagy örvendetességgel fogadott. Jó két órás utazást követően, megálltunk kicsit átbeszélni a speciális egységet, majd robogtunk is tovább a pálya felé.
Az idő már kezdett rohamosan melegedni, így a jó időnek és a kis méretű öltözőnek köszönhetően, többek, közötte magam is a szabad ég alatt öltöztünk át, minél jobban kihasználva egy nagy fa árnyékát, amely kincsnek mondható egy sportpályán. Fontos is volt, mert a nap már erősen tűzött, ezért sokak naptejjel is bekenték magukat. A mérkőzésre hamar sikerül bemelegedni, ebben az intenzív melegítés mellett kiváló segítség volt a hőség. A melegítés alatt többen is megjegyeztük, lehet problémánk az elindulásnál, hisz nagyon száraz talaj várt minket Miskolcon, és azért ez a műfűhöz képest sokkal más volt - az elején nehéz is volt megszokni, de a végére belerázódtunk.
Bevonultak a csapatok, mindenki a maga módján, Himnusz, s kezdődött is a mérkőzés. A mérkőzés első drive-ját a Miskolc vezette, amelyre sikerült rendesen felszívnunk magunkat. 3 and OUT volt, megspékelve 2 sack kíséretében Gyuszi és Pozsi révén! A mérkőzés igen egyoldalúvá vált, mivel a támadók ellenállhatatlanok voltak, míg a védők lehúzták a rolót, és 1 first down kivételével nem is engedte továbbmenni a Steelers játékosait. A második félidőre 41-0-s állással fordultak a csapatok. A második félidőben folytatódott a tendencia, a támadók varázsoltak, a védők tartották a 0-át. A játékrészhez hozzátartozik, hogy majdnem sikerült egy sack-et is elkövetnem, amikor is sikerült valamennyire olvasni a támadófalat. Leváltam a támadófalról és szembe kerültem a miskolci irányítóval, de ő egy testcsellel elküldött sóscukorért. Viszont még tudtam annyit tenni, hogy a mezénél fogva feltartóztattam, és ezzel megadtam az esélyt Pozsinak, hogy megtegye azt amit én nem tudtam. A vége, -5 yard és egy újabb sack. A vége 54-0 lett, amely bizakodásra adhat okot, de nem szabad túlértékelnünk. Dolgozunk tovább és készülünk a Wolverines ellen.
Személy szerint nagyon élveztem a mérkőzést, amely végére rendesen elfáradtam. Az mérkőzéshez hozzátartozik még, hogy Szakáll ellopott egy passz, amelyet majdnem sikerült is visszavinnie, Feri megszerezte első TD elkapását, illetve SpecTeamJani-nak is sikerült megrúgnia első pontját. Ezt követően remélem, minél többet tudunk majd pontot szerezni az ő közreműködésükből is.
Hazafelé úton garantált volt a jó hangulat, hisz volt aki az élményeit mesélte el, volt aki dalolászott, és volt aki inkább szundított egyet. A Jászberény ellen ugyanígy fiúk!
1-2-3 Titánok, 1-2-3 Győzelem!
