Ezt azért írom külön blokkba, mert félek a nagyban nem olvasnátok el.
Örömmel veszem észre, hogy a Titánok és jelenleg a YGU is családias hangulatot öltött, baráti és egymás kölcsönös segítségén alapuló kapcsolatokkal, néha még a viszonzás sem számít. Csak, hogy érthető legyen. A meccsen megsérült az egyik LB-nk, Bongyi és én lecipeltük a pályáról. Majd lefektettük a fűbe. Később a Komáromi brothers anyukája (kezi csókolom ha tetszik olvasni:)) felajánlotta pokrócát fekvés gyanánt, a lentlévő két szurkoló lányunk pedig odament beszélgetni és kicsit felvidítani őt (és Feri ezért gondolom, hogy csak színleltél ezekután:D:). Majd ami a számomra a legmeglepőbb volt, a félidőben a semmiből hirtelen mellettem termett egy apuka, később rájöttem, hogy Koncz Bence apukája volt, egy nagy zacskó jéggel a kezében, hogy hozta a sérült srác térdére (köpni nyelni nem tudtam). Később pedig Elvis apuka a maradék jeget szétosztotta a játékosok között, hogy kicsit lehűtsék magukat. A meccs után pedig mivel volt még bőven hely a kocsiban, a buzdításunkra lejött két cheerleader lánykát hazafuvaroztuk. A busz út alatt természetesen kedvenc idő töltésünkkel foglalkoztunk (szekáltuk Olivért, mert muszáj, hogy jobban bírja). (Oli az a táska még mindig női.....)
