Fáradtan, de annál másnaposabban indultam el Székesfehérvárra szombat dél körül és bíztam benne, hogy lesz elég lélekjelenlétem, hogy erre a történelmi jelentőségű meccsre kellő figyelmet fordíthassak és minden igényt kielégítő összefoglalót írhassak róla. Most vasárnap este van (tudom, bocs), az emlékek leülepedtek és a gyomrom is helyrejött.
Mint említettem, a meccs komoly jelentőséggel bírt, hisz ez volt a Budapest Titans és a Dunaújváros Gorillaz fuziójának, a Young G Young Guns United csapatának hivatalos bemutatkozó és szezonnyitó mérkőzése. Szerencsére a srácok felnőttek a feladathoz és az elvárásokra fittyet hányva remekül teljesítettek. Besétálva a pályára nyilvánvalóvá vált, hogy megéri az együttműködés. A Fehérvár Enthroners csapata 18, míg a Young Guns United 33 játékossal lépett pályára, bár míg az ellenfél 5, a YGU 2 cheerleadert vonultatott pályára. Persze a minőség itt is előbbre való, mint a mennyiség.
A meccs rendkívül dinamikusan és izgalmasan indult. Az hazaiak a passz- és a futó játékot közel egyenlő arányban variálták, mellyel a 25 yardos vonalon belülre jutottak, de pontot nem szereztek, mivel a YGU védelme ügyesen állította meg field goal kísérletüket.
Ezt követően a YGU lendülhetett támadásba. A csapat jól láthatóan a biztonságra játszott, egyértelműen domináltak az ügyes blokkokkal színesített erős futójátékok, melyek Kovács Bence és Hegedűs Dániel nevéhez köthetők. Bár a tapasztalat a második játékost jellemzi inkább, az első 6 pontunkat mégis a most először pályára lépő 8-as számú Kovács Bencének és 40 yard hosszú sprintjének köszönhetjük. Köszönjük is, állat volt. Az ezt követő 2 pontos kísérletet a 29-es Hege valósította meg nem kisebb sikerrel.
Az első negyed további izgalmakat is tartogatott, az incomplete-nek ítélt fehérvári passzt nem sok választotta el attól, hogy TD legyen, fel is ment a vérnyomásom rendesen. De volt még fumble is, ha jól emlékszem és a Fehérvár touchdownt is szerzett, bár az extra pontra tett kísérletük sikertelen volt, az állás 8-6.
Szerencsére a YGU sem csüggedt és Hegedűs 40 yardos touchdown futása és a sikeres 2 pontos kísérlet után az állás 16-6, ha még tudok számolni. Ekkora hangzott el a meccs mondata is a dunaújvárosi Koritól. „Ne keresd, hanem találd meg, akit agyonversz.” Epic. Pólóra vele! A félidő eljöttével megjelent Skywalker Lajos is, aki olyan hajat növesztett, mint Anakin az Episode 3-ban. Biztos az angol klímától ilyen göndör.
A félidei szünetet követően a YGU színeiben új irányító lépett pályára, aki megszólalásig hasonlított Thor-ra, a kelta villámistenre. Még mennydörgött is, mikor pályán volt, nem vicc. Bár a passzjáték rendkívül kifizetődőnek bizonyult, a legújabb touchdown ismét Hegedűs Dániel nevéhez fűződik, az állás 23-6. Mikor már úgy tűnt a YGU hátradőlhet, a Fehérvár produkált egy igen impozás, közel 80 yardos kick-off return TD-t. Tovább zajlottak az események, gyönyörű volt, mikor egymás után kétszer is sackelték a Fehérvár irányítóját.
A meccs utolsó negyedében mintha vesztettek volna lendületükből a küzdő felek, de az Enthroners még így is szerzett újabb 6 pontot egy szép passzjátékkal, így fokozva az izgalmakat és 23-18-ra szűkíteni a pontbéli különbséget. Ezt követően a YGU újabb csodálatos futójátékkal kápráztatta el nézőit, először Hege, majd Kovács Bence tört az ellenfél end zone-jára, de az újabb hat pontot ismét csak Hegedűsnek köszönhetjük, az ezt követő extra pont pedig visszahozta az egyensúlyt az erőbe (mondom én, Star Wars). Az állás 30-18. Bár a mérkőzés végén a Fehérváriak irányítója egy futott TD-vel, majd sikeres két pontos kísérlettel borzolták az író idegeit, még ez sem bizonyult elégnek arra, hogy leküzdjék hátrányukat, így a YGU sikeresen véve minden akadályt győzelmet aratott.
Összefoglalva, a meccs rendkívül izgalmas volt, a nagy meleg ellenére is. A csapat sikerrel debütált, bár mint minden indulás, ez sem volt zökkenőmentes. Bár minden játékost kiemelhetnék, hisz mindenki a feladathoz felnőve hozta a maximumot, de nem tehetem meg, mert már kezdek éhes lenni. Mindenképp érdemes azonban megemlíteni Hegedűs Dánielt, Kovács Bencét, aki az írónak ajánlotta első TD-jét (könnyes a szemem), Komáromi Csabát, akiben volt elég bátorság, hogy megszegve az utasításokat áthívja a játékot, amikor úgy érezte szükségét és Madarász Attilát, aki úgy döngölte földbe a fehérvári irányítót, hogy hihetetlen. Hiszek benne, hogy minden hiba ellenére remek csapat lesz a miénk, akik nem csak kitűnő futásokkal, de remek passzjátékkal és áthatolhatatlan védelemmel keltenek rettegést ellenfeleik szívében. Én pedig később is remek (még jobb) írásokkal támogatom a csapatkultúrát.
Boxos