Körülbelül január volt, amikor feltettem a kérdést a lányoknak, hogy mit szólnának, ha gyermeknapkor meglátogatnánk egy rászorulókkal foglalkozó intézményt. A válasz egyértelműen igen volt, bár arra álmomban sem számítottam, hogy ennyien szeretnének eljönni és egy kicsit szórakoztatni mozgássérült társaikat. Egyetlen kérdés ekkor már csak az volt, hogy hova is menjünk.
Személy szerint lassan 2éve segítek mozgássérült gyermekeken és a Pető Intézet is a szívemhez nőtt mégis olyan helyszínt szerettem volna választani, ami számomra is ismeretlen és egy kicsit más, akikre véleményem szerint még kevesebb figyelmet fordítanak. Így jutottunk el végül a Reménysugár Habilitációs Intézetig, ami egy kevésbé ismert budapesti (állami) intézet mozgáskorlátozottak számára. Itt többnyire velünk egykorú és idősebb emberek töltik mindennapjaikat. Kis csapatunk fél2re érkezett meg Budafokra, ahol nagy örömmel és boldogsággal az arcukon fogadtak minket, ami talán segített nekünk abban, hogy oldottabban tudjunk viselkedni.
Két fiú is elkísért minket, akik míg mi beszélgettünk, ismerkedtünk a lakókkal már teljes felszerelésben(akkor még nagyon nagyon meleg volt) szorgalmasan dobálták a labdájukat. Egyetlen egy probléma volt sajnos, a zenénket nem tudtuk lejátszani, így ezen felül emelkedve zene nélkül vagy a Hupikék törpikék egyik slágerére táncoltunk, akrobatikáztunk. De ami a lényeg, hogy ennek ellenére is örömöt tudtunk szerezni közönségünknek. Azt gondolom, hogy mindannyiunk számára felemelő érzés volt látni a sok mosolygós arcot és mindnyájan tanultunk valamit ezen a délutánon.
Empátiát és talán azt, hogy egy apró dologgal is tudunk segíteni, és azt hiszem ez a pár óra elegendő is volt ahhoz, hogy közülünk sokan átgondolják az életüket és valahogy átértékelje a problémáikat, gondjaikat és rájöjjenek, hogy lehetnének rosszabb helyzetben is. Nagyon remélem, hogy a következő ilyen kis megmozdulásunk hasonlóan sikeres lesz, és a lelkesedés ami ezt kísérte sem marad el.
Köszönöm szépen a Reménysugár Intézet dolgozóinak és lakóinak, a két focistának (Olaj Attilának és Purczeld Péternek) és az összes szirén lánynak a kedvességét és hogy eljöttetek.
Nóri
mi pedig Neked köszönjük a lelkes szervezőmunkát, Nóri!
