Gorillák és Titánok

A hétvégén fogadtuk a veretlen Gorillákat.

Nagyszerű időnk volt napsütés zápor minden, ami egy jó focsi meccshez kell. A csapatunk majdnem teljes létszámban megjelent, csak néhányan hiányoztak minden adott volt egy győzelemhez, ami plusz izgalmakat hozhatott volna számunkra. Az ellen úgy láttam nem a teljes gárdával vonult fel, gondolom a másnapi meccsi miatt. Esélyünk lehetett volna bejutni a rájátszásra. Így most mondhatjuk, mi lett volna ha…  Már az elején, a meccs előtt szimpatikus volt a gárda, közvetlenek vidámak voltak, lehet az is közrejátszott, hogy „tét nélküli” volt számukra a meccs felszabadultabban öröm focsit játszhattak.

„Szép” lassan a csapatunk is megérkezett, és nekiláttunk a szokásos rítusnak. Közben hallgattam Vili „szónikus” szárnyalását, szeretem hallgatni… külön misét megér J a lényeg mindkét csapat készült egymással szemben a pályán.

A meccs lényegében fordulatokban gazdag volt, sajnos nem tudtuk a futásokat úgy végrehajtani, ahogy terveztük, belül szépen olvasott az ellen fala és rendre megfogták a belső futásokat, szerintem a fal széle felé volt lehetőség, csak az a fránya sebesség nem tudom hol vanJ. A passzok sem jöttek össze úgy ahogy szerettük volna, voltak szépen felépített támadásaink csak sajnos, mindig egy kicsi hiányzott.

A védelem szerintem többnyire jól olvasta a játékot, voltak sorozatok, amikor egymás után célt tévesztettek a blokkolások, máskor meg nagyon szépen jó ütemben sikerült a levitel. A védelem hozta ami elvárható, persze mindig lehet és kell is jobban csinálniJ Most először debütáltam holderként, igaz nem volt egy direkt elkapásom sem, ami számomra lényegében a legnehezebb.

Régi cimborával Putyival is koccoltunk a pályán nagy élmény volt, mondom magamban mit „ugrál” ez itt előttem nem látom merre cikázik labdát vivő holder, mivel én voltam az utolsó sorban ki kellett várnom. Szerencsére nem jutott el hozzám látom levitték, akkor nézem Gabit mosolyogni előttem lepacsiztunk és mindenki ment a maga útjára :)

Sajnos nem lett meg 3-3-as mérleg nem tudtunk nyerni, szerintem nem azért mert az ellen annyival jobb volt, hanem mert a csapatként nem működtünk úgy ahogy, persze a „szerencsével” nyerhettünk volna, ott topogtunk a red zónában. Nem tudtuk bevinni, vagy az ellen mondhatná jól kivédekeztük. A meccs végén volt minden, értékelés, beszédek, zsíros kenyér, kókuszgolyó sör, meg minden…

Az ellenről csak jókat mondhatok szimpatikusak, sportszerűen küzdöttek „adtam és kaptam is” sajnálatunkra ők nyertek.

Az idei évről

Csak pozitív dolgokat említek:

• Szép és ügyes Titán „lányaink” táncosaink vannak, ezúton is köszönöm a bíztatásukat.
• Minden évben ezt mondom… szerintem javulunk, jó veletek játszani, együtt lenni.
• Az összes csapat akivel találkoztam, sportszerű volt, rossz élményben, szándékos szabálytalanságban nem volt részem. Köszönöm, a játékot az élményeket.
• Szerintem az idényben a Zebrák kisebb hibák kivételével korrektül dobálták a zászlókat, gratulálok.
• Mint csapat az idényben így teljesítettünk, ennyit tudtunk kihozni magunkból, biztosan több van bennünk, szeretjük csinálni ezt a sportot, néha tényleg élvezni is tudjuk a játékot. Már csak edzésre kéne járni rendesen…
• Köszönöm Adri, Tomi, edzőbák :) meg az egész csapatnak ezt az idényt, úgy érzem egy kicsit mindenkit jobban megismertem, megkedveltem, elfogadtam olyannak amilyen.

Örülök, hogy TITÁN lehetek.

Bence 31#