A meccsen mint ahogy a filmekben is a Predator van kikiáltva esélyesebbnek, de tegnap ez nem így történt. Ugyanis a sokkal esélyesebb zalaiak bár ugyan úgy kezdték meccset mint a gorillák ellen ráadásul ugyan abból a playből a folytatás számukra kedvezőtlenebbül alakult.

Azt az egy Td-t leszámítva egy másikat kaptunk majdnem, de szerencsére sikerült vonalon tartanom a futót (bár elvileg be kellett volna vágnia de a többiek odaértek, mindezt úgy, hogy kb 2-3 yard volt a célterület és a labda között. Int-t most sem sikerült szereznem, pedig kétszer leütöttem a labdát. Szomorú voltam, mert a videózáson megbeszéltek alapján vártam a motionből jövő embert, de sajnos a zalaiak úgy gondolták, hogy most nem fognak felém ilyet játszani, de azért nélküle is volt dolgom elég. Az ellenfél is ügyesen játszott, jól kevergették a futást és a passzt, azonban néha érződött, hogy csak kényszermegoldás 4 és soknál. Ami a tackelöket illeti, hát van még mit fejlődnünk, az első td előtt is lett volna lehetőség a támadás bejezésére, de ezt majd megbeszéljük csapattal.

Az offense az elején egy leejtett porcelánvázára hasonlított, de szépen összeszedték magukat, és Zoli szinte lehetetlennek látszó TD-i valamint Bubu gyönyörű elhelyezkedése a pályán káprázatos volt. Kollár Bence - szia Bence - pedig szinte hihetetlen, ha nincs a 3. negyedben szabálytalanság akkor TD-re is fut, de így csak 4 futásból 70 yard jött neki össze.  Élvezet volt nézni az offense játékát.

Külön köszönet illeti Adrit és Gyulát a hagymáért. Adrit a sütiért. Kingát a zsíros kenyér készítés során tanúsított hősiességéért. Szőke Tomit hogy cipelte a cuccokat (legközelebb segítsünk neki elpakolni, ne ő csináljon mindent), és a segítőknek akik nézőnek jöttek elvileg.

Összegezve a meccset, egy szimpatikus és sportszerű csapatot ismertem meg a zalaiak személyében.