Régen nem írtam, különböző okokból, most újból klaviatúrát ragadok és pötyögök néhány sort. A meccs előzményén gondolkodva eljutottam odáig, hogy valahol augusztus környékén kell keresnem az emlékeimben, mert ekkor voltunk edzőtáborban az Veszprém városában vala. Keményen edzettünk a Wildfireses fiúkkal és jó hangulatban is teltek el az edzések bár mivel nem nagyon ismertük egymást annyira szoros kapcsolatok nem alakultak ki a játékosok között. Azonban az elmondható a két csapat kapcsolatáról, hogy ha Veszprém nem lenne ilyen messze akkor valószínűleg közösen neveztünk volna (kb mint testvér csapat olyan nekünk a veszprémi gárda).

Meccs előtti héten változások történtek, a keddi edzésen M-pozícióban gyakoroltam és másnap edzőbá alias (nem Jenifer Garner)  Chris megkérdezte, hogy élveztem-é, mert bezony vasárnap belül fogok játszani. A hétvégém egy kicsit sűrűre alakult. Pénteken levittem anyukámékat a telkünkre, ott füvet nyírtam, fát vágtam valamint segítettem anyukámnak szétbontani a sziklakertjét. Aztán fel Budára irány az edzés, szombat délelőtt egy laza túra a budaörsi MediaMarktban fülhallgatóért, délután elmenni asszonyért aztán 2 szülinapozás. Eljött a Vasárnap, már vártam, mert reméltem végre eljön a győzelmünk napja, és elkezdjük a csúnya negatív mérleget felfele tornászni.

Eljött, a pályán Sanyi, Oli meg még valaki volt ott kb 20 perccel a megbeszélt idő előtt, aztán szépen sorban jöttek a többiek. Átöltöztünk, bemelegítettünk stb stb ezzel nem akarom untatni az olvasót. Aztán jött a meccs, végre nem mi nyertük a pénzfeldobást (tavaly mind a 6-ot mi nyertük). A védelem szépen muzsikált, nem nagyon haladt előre a Veszprém, a támadóink pedig teljesen odatették magukat. Védelem szempontjából, nem vagyok megelégedve a saját teljesítményemmel, de szerencsére olyan nagyot talán most nem hibáztam. Pár jelenet amire emlékszem. Az első driveban kiváltottam a futóra lecsúsztam róla, de megragadtam a mezét és 0 yardon tartottam a többiek érkezéséig. Simkó Andris fumble ütése után én értem oda elsőnek meglöktem a futót (pontosabban fellöktem) és megszereztem a labdát. Emlékezetes még, hogy Gary Cmena meg én értünk oda az elrontott snappnél a 3 yardon pattogó labdára és az irányítóra. Sajnos a Long snappek pontrúgásnál még mindig nem a legjobbak, de gyakoroljuk..

Összességében: jó hanglatú meccs volt, sportszerűek voltak a felek. Rossz érzés, hogy pont ezt a csapatot vertük meg ennyire de ilyen ez a sport. A meccs utána nem is volt nagy ünneplés.

Lezárásként annyit mondanék, hogy úgy érzem, van esélyünk odaérni a rájátszásba.

1..2..3..4!