Vasárnap újabb megmérettetés vár ránk, Titánokra! Az első hazai mérkőzésünkre készülünk, igaz, a népligeti Sportcentrumot nem feltétlenül lehet a hazai pályánknak nevezni, ugyanis csak akkor voltunk itt, amikor a Cowboyokkal tartottunk közös edzést. Ugyanakkor a műfű állapota kiváló, így a mérkőzés kimenetele biztosan nem azon múlik majd, hogy milyen is a pálya.
Az ellenfelünk a Veszprém Wildfires lesz, európai futball-szakkifejezéssel élve "hatpontos" összecsapás lesz, ugyanis ők is 0-2-vel állnak ebben az idényben, így a győztes mindenképpen ellép. A divízió I-ben egyébként az Eger Heroes, és a Miskolc Steelers is pont nélkül áll. A Veszprém előbb a Jászberény Wolverinestől hazai környezetben kapott ki 26-12-re, majd a Dunaújváros (Győr) Gorillaz győzte le 16-2 arányban. A pontszámok alapján egy kemény védelemre, ám valószínűleg valamivel gyengébb támadó alakzatra számíthatunk.
Az elmúlt szezonban legyőztük a Veszprém csapatát, reméljük, ez most is így lesz és elindulunk felfelé a táblázaton.
A száraz tények taglalását ezzel lezárom, most pedig engedjetek meg némi személyes élménybeszámolót az elmúlt napokról.
Szinte nincs olyan óra, hogy nem jutna eszembe a csapat, a meccs, az első győzelem reménye. Ugyan a Rebels otthonában teljesítettük Balu kérését, azaz, hogy legalább négy TD-t kell vinni, de azért egy sportolónak mégiscsak a győzelem a legfontosabb, nekem legalábbis. A Fradi-Újpest focimeccsen volt a szurkolóknak egy drapériája, ami teljesen jól leírja a mérkőzés előtti érzéseimet: "Ma mindegy, hogy hogyan, de győzettek".
Sokszor lejátszottam magamban az elmúlt napokban a playeket, hogy maximális koncentráltsággal figyeljem az irányító passzait, játékhívásait, és ugyanúgy eszembe jut az is például, hogy Bubunak ismét legyen gigaelkapása, Zolinak return TD-je, a védelem pedig ontsa magából a labdaszerzéseket.
Remélem, ezzel nem vagyok egyedül...
Huj Huj Huj...
