Vasárnap játszottunk. Lehet mondani, mert én játszottam, jól éreztem magam, a külső és belső körülmények ellenére.
Most csak a magam nevében, a támadókról szeretnék írni. A védelem más lapra tartozik.
Miért volt győzelem?
Mert legyőztük a démonainkat és főleg magunkat. Akartunk és tudtunk játszani. Az első néhány drive nem sikerült jól, de utána felpörögtünk és egészen jól ment a játék mindenkinek. Megoldottuk a feladatot, amit kitűztünk magunk elé. Vittünk 4 TD-t, ami elég kellett volna legyen…
És miért van vége a legendának?
Mert a „félelmetes” védelemnek vittük a 4 TD-t. Futottunk, passzoltunk. Jó play hívásokkal, jól elhelyezett blokkokkal, erős futásokkal és szép elkapásokkal mentünk előre. Az offense vasárnap megnyerte a meccset. Odatettük magunkat, ahogy kell.
Sokaknak mondom: egy dolog a meccs és más a meccs után. A meccs közben vannak helyzetek, amik nem szépek, de ezek a meccs végével megszűnnek.
És végül egy gondolat a MI CSAPATUNKNAK is, az „Így jártam anyátokkal”-ból:
MAGGIE – Mindig Alakítsd Gyúrd Gondosan Igen Energikussá!
#64
