nem mintha máskor nem szubjektív élménybeszámolót írnék, de most előre szólok :)
a cowboysnál jártunk ma. elődöntő volt, junior kupa. idén már játszottunk velük, sok-semmi volt a vége, azóta eltelt némi idő, és persze mindenki mindig nyerni akar, de ha a szívemre teszem a kezem, a kezdésig nem tettem volna sokat arra, hogy ma egy ilyen meccset játszunk. szerintem ők (cowboys) sem.
az van, hogy egy szív dobogott ma kb 30 Titánban, és ez az egy szív hangosan és ütemesen zakatolt, és vitt előre Titeket, és veletek együtt bennünket is, akik a pálya mellől vagy a lelátóról néztük a meccset. elképesztően sokat fejlődtetek, nagyon jól játszottatok, és ha ehhez még kicsit szerencsésebbek is vagyunk, akkor most döntőre készülnénk.
nem hittem a szememnek, amikor nullán megfogtátok a támadásokat. nem hittem a szememnek, mikor yardról yardra mentetek előre, és ha elveszett is a támadás joga, a védők visszaszerezték. mikor félidőben 0:7 volt az eredmény (és előtte egy perccel még 0:0) az ellen a cowboys ellen, akitől idén a legnagyobb zakót kaptuk. és egy pontra feljöttetek, és végig az elsőtől az utolsó percig partiban voltatok. kb 5 perc telt még csak el a meccsből, de szégyelltem magam, amiért nem hittem benne, hogy meg tudjátok csinálni.
tudjátok, még sosem voltam rátok ilyen büszke. mert azzal, amit ma letettetek az asztalra, nyertetek. nem, nem ezt a meccset. de azt hiszem, a háborút. magatokkal, magatokban. csapat vagytok, nagyszerű csapat remek emberekből. pihenjetek, mindannyian megérdemlitek :) kedden találkozunk.
update :)
közben eszembe jutott még pár dolog, amit este kifelejtettem. előszöris a lelátó. a fiúk nevében is köszönöm mindenkinek, aki kijött a meccsre. sosemlátott mennyiségű rokon-ismerős volt kint (bár a meccs előtt pár perccel még nem gondoltuk volna), a hangotok, a szurkolásotok nagyon sokat jelentett a srácoknak.
aztán meg a cowboys. a meccs végén a pacsizásnál hatalmasat nőttek a szememben. jöttek veletek szemben ezek a srácok, akik alig néhány héttel ezelőtt megsemmisítő győzelmet arattak felettünk, és őszinte elismeréssel veregettek vállon, és biztattak és bátorítottak, és dicsértek: nagyon szépen játszottatok, jó meccs volt, köszönjük. és persze sokat számít, hogy mit mondanak a szurkolók. elképesztő jó érzés, ha az edzők büszkeségükről adnak számot meccs végén. de azt hiszem, a korona a napra és a teljesítményetek igazi hatásmérője ez.
no, így most kerek :)
