eltelt két nap, rávettem magam, hogy írjak nektek, rólatok, arról, amit láttam és arról, amit szerettem volna látni, de nem láttam.
szombaton dunaújvárosi túrára indultunk, nagyfiammal kiegészülve hárman vágtunk neki az útnak zuhogó esőben. mikor leértünk, tizenegynéhány fehérmezes és huszonegynéhány feketemezes mérte fel a terepet a pályán épp, minden irányban víz és sár és még egy kis sár.
apránként csoszogott be a még hiányzó keret, így a himnuszhoz már nagyjából azonos létszámban állhattunk fel. két játékosunk is felépült végre sérüléséből, így újra a pályán láthattuk Bubut, és végre hosszas várakozás után bemutatkozhatott Göbi, akinek élménybeszámolóját tegnap olvashattátok.
a pálya és az időjárás nem adtak sok teret a játék kibontakozásához, ezt mutatja a számomra rekordidő alatt lefutott játékidő is, háromkor kezdődött a mérkőzés, és ötóra után pár perccel már véget is ért. és ezt mutatja az eredmény is, egyetlenegy komolyabbat hibázott a Titans, ezt a Gorillaz kihasználta és az adódó lehetőséget értékesítette, ezzel gyakorlatilag megnyerve az egyébként igencsak küzdős mérkőzést.
szép sorjában mindenki megmártózott a sárban (aki nem, annak a végén az önzetlen és kedves csapattársak segítettek), és hajtottak a csapatok támadásról támadásra mindhiába. az időjárásnak köszönhetjük azt is, hogy nem nagyon láthattunk szép passzokat, szép elkapásokat egyik oldalon sem. viszont láthattunk küzdeni akarást, bánatot és örömöt, és bár az eredmény nem javított az idei mutatónkon, mégis az egész eddigi évet figyelembe véve azt gondolom, nagy baj nem történt Dunaújvárosban, partiban voltunk az első perctől az utolsóig.
a képek és a videók a szokott helyen nézhetők meg, és holnap jön Pozsi beszámolója a szombatról.
és ez a hétvége sem múlhat el Titans-meccs nélkül, vasárnap juniorjainkért szurkolhatunk a Cowboys otthonában, mind gyertek el!
