E hét edzései már előre megadták számomra a kezdő hangulatot a vasárnapi mérkőzéshez. Itt nem arra gondolok mennyien voltunk, vagy milyen hatásfokkal mozogtunk, hanem arra jó érzés volt újra együtt lenni a fiúkkal, edzeni, beszélgetni, örömködni... Úgy éreztem a meccs fontos lesz, bár számomra minden mérkőzés fontos.
Szombaton öt óráig dolgoztam, majd hazamentem egy kicsit lepihenni, hogy a srácokkal egy előre egyeztetett pizzázást vitelezhessünk ki a belvárosban. A pizza finom volt, a társaság baráti, a hazaút kerülős... :) Megnéztem ENG-USA vb-mérkőzés második félidejét, morogtam kicsit az elbaltázott angol helyzetek miatt, majd nyugovóra tértem.
Este nem aludtam valami jól. Már játszottam. Az álmom győzelemről szólt. Kis arányú, de győzelemről, melyhez én két TD-vel járultam hozzá (egy futással és egy elkapással) ... vajon mit jelenthet az álom? - Kérdeztem magamtól. - Valóra válhat?
Reggel derűsen ébredtem. A zenék közül, a nyugtató "relax" részleget részesítettem előnyben. A sarkon vettem egy kevés kínai tésztát, sportboltban pedig néhány cuccot az elhasznált védőfelszerelés helyett. Minden szépen, menetrend szerint haladt. Felhívtam Pozsit (LB), hogy ha a Moszkva felé jár menjünk ki együtt a pályára. Végül autóval indultunk a Széna téri Börgiből, ahol Röntgen (DL) egy "fogyókúrás" dupla szendvicset tolt le az úton, a krumpliból jutott mindnyájunknak, ami olyan finom volt, hogy majdnem belecsúsztunk az előttünk bénázó autósba. A sarkon hangos kurjongatásokkal üdvözöltük az ellenfelet, majd kipakoltunk. Délelőtt még egy kicsit izgultam a meccs miatt (inkább a saját teljesítményem miatt, hogy helyt tudok-e állni, jó döntéseket hozok majd) mikor viszont a pályára érek és meglátom a többieket, mindez egy csapásra elmúlik. Lekezeltem "Titán testvéreimmel" és a régi csapattársakkal, beöltöztem, némi sátorrendezés és kapuállítás következett, kis dobálgatás, árnyéknapozás és persze a melegítés (de hova?).
A különös dupla bevonulózene után visszahordással kezdtük a meccset, melyben a mi Sükink (CB) sajnos egy csúnya tacklenek köszönhetően megsérült és egész meccsre kidőlt a sorból. Bajainkat tetézte, hogy hamarosan az egyik ellenfél futásból TD-t kaptunk. Egyszer csak az álmomban találtam magam. Jé, behívták a futást, én futok... egy futás, még egy futás... nyílik a fal, még egy yard... előre dől... TOUCHDOWN!!! Ez az! Végre. Sajnos, már harmadjára megfogtak ugyanazon playben, így az extrát nem sikerült bevinnem. Köszönöm a falnak, hogy nyitott és Olinak (QB) a jó labdát. Nagyon büszke vagyok, hiszen ez az első touchdownom az évben, de Titánként a csapatban is. A gratulációk bár jól estek, mélyen belül tudom, ezért nem jár különdíj, nekem ez a dolgom, hogy pontot vigyek és a társaimat ahhoz segítsem. Egy labdát megfogni és pár métert futni bárki meg tudná tenni és hat pont nem a világ, nekem akkor az volt. Teltek múltak a játékok, lecsúszott, elváltott blokkok, rontott passzok, de nyicsak... egy újabb jel: az egyik játékban kivágok a szélre és felém repül a labda, körülöttem senki... hozzám repül vagy az elkapónak? Butaságnak tűnhet, de sajnos ez a századmásodpercnyi hezitálás elég volt ahhoz, hogy módosítsam a sebességem és kiejtsem a labdát. Még egy lépés és meg lett volna. Az az örökös "volna". Köszönöm a passzt Oli. Annál is inkább, hogy tudom volt olyan játékos aki felé egész meccsen nem repült a labda. Úgy látszik minden nem jöhetett össze. Innentől talán a hőguta folytán nem sok maradt meg.
Kiemelném a defense kemény, állhatatos munkáját, kár hogy az esetek 90%-ában helyzetükből adódóan ők szenvedik a pontot, de ez támadóként úgy is mindegy, hiszen egy csapat vagyunk. Fontos volt továbbá az az egy-két kemény támadó drive, melyben a blokkolók segítségével és Drajki (RB) cseleivel, 21-esünk szupereket futott. Végül, de nem utolsó sorban a tökéletesen eladott fake futás, melyből Oli besétált a labával. TOUCHDOWN!!! A két pontos is ugyanígy, már egy kicsit feszítettebben, blokkok segítségével, de sikerült. Újra felcsillant a lehetőség a győzelem felé, hiszen egy TD-vel extra pont és minden nélkül nyerhettünk volna, de a hátralévő idő mennyisége és egy interception sajnos szerteoszlatta ezen reményeinket. Vereséget szenvedtünk, de reményteli lehet, hogy voltak sikeres megmozdulásaink és pontokat értünk el. A meccs történései közül egyénileg kiemelném végekig tartó küzdelmemet a hőséggel szemben. Olykor csak levegőt nem kaptam (minek is az), később már szívtájékról érkeztek vészjelzések (nem néztem volna meg milyen gyorsan ver) végül már a fejem is fájt. Egyedül a felszereléses, félidei, hideg zuhany enyhített helyzetemen. Vége. 14-19. Nem lett meg. Lepacsiztunk a jászberényiekkel és a bírákkal majd összeültünk Balu (HC) reményt adó szavaira. Összepakoltam a felszerelésem, majd Papa Joe (OL) élettani tanácsaira hallgatva mihamarabb sörhöz kívántam jutni. Mindez létre is jött Karesz (TE) és Djraki segítségével. Összeültünk Szakáll (LB), Drajki, Karesz, Csabi (LB), Dani (WR), a barátnők, elmeséltük meccsélményeinket, majd szépen lassan hazacammogtunk. Otthon még belenéztem a GER-AUS mérkőzésbe és kidőltem.
Ezúton is köszönöm a barátaimnak, hogy kánikula és laikus rálátásuk ellenére kilátogattak a mérkőzésre, bár nem jutott legfeljebb egy-két mondatváltásnyi lehetőség jól esett jelenlétük.
Észrevettem továbbá, hogy újoncaink igen kis számban látogattak ki meccsünkre, ami azért lehet szomorú, mert egy csapat vagyunk és hamarosan ők is ott lesznek mellettünk/helyettünk a pályán és küzdenek a végsőkig. Számítunk támogatásukra és segítségükre a mérkőzés szervezésében és kivitelezésben. Remélem legközelebb másképpen lesz.
Minden negatívumot beleszámítva jól éreztem magam a srácokkal és még a touchdownnal szemben a győzelem maradt álom, ismét egy (szép) közös emlék a Jászberény elleni meccs a Budapesti Titánként.
- Radis -
