Meccs:
Meleg, forró műfű, lángoló fejek, lázas készülődés. Kickoff, Süki:( (jobbulást), hibák, kiváló egyéni teljesítmények. Remény, hibák, hibák, kiváló egyéni teljesítmények, remény, vége...

Jók voltunk, de a rozsomákok jobbak voltak. Igaz csak egy hajszállal.

Értékelés, tanulság:
Tudom, hogy a kioktatás elsősorban nem az én feladatom, és az pofátlanság is lenne egy 18 éves taknyostól - nem is azt teszem most -, de mivel én is a csapat tagja vagyok (és felkérést kaptam) kötelességemnek érzem, hogy leírjam a következőket! mint az előző két meccs után, most is arra a következtetésre jutottam(tunk), hogy mindenki egyenként kiváló játékos. Ez eddig jó, de hogyan lehet ezekből a kiváló játékosokból csapat? A megoldás egyszerű: edzésre kell járni. Mielőtt még valaki azt gondolná, hogy okoskodom: csak Balu és Krisz szavaival élek!

A meccset emiatt vesztettük el. Nem a fizikumunk volt gyengébb, nem a meleg kábított el minket, és nem a társunk hibázott. A csapat ott hibázott, hogy ebben az évben egyetlen olyan edzés sem volt, amikor mindenki itt lett volna. Nekem is voltak mulasztásaim, és emiatt szeretnék is elnézést kérni a csapattól. De beláttam, hogy ez az első lépcsőfok, amit meg kell tenni, ha győzni akarunk. Hiába a sok egyéni tehetség, ha nem vagyunk összeszokva. Az amerikai foci olyan, mint egy háború. ha hibázol, nem csak te, de a társaid is odavesznek!

És a legfontosabb: minden csapat a béka se**e alól kezdi, de csak az tud kibújni alóla, aki kitartó és nem adja föl soha.

Hálás vagyok hogy veletek játszhattam és játszani fogok, remélhetőleg még jó sokáig.

A jövőben mindenkinek tartalmas, jókedvű, eredményes edzéseket kívánok! ;)

- jana -