Első győzelmünk után volt időnk mérkőzéseket nézni, pihenni beszélgetni. Tudtam több emberrel beszélni, a csapattársakkal mérkőzést nézni, és a kislányomnak is sok apróságot elmagyarázni az amerikai futballról :) Ezek első olvasásra jó dolgok, de nem egy Arénán, ahova játszani megy és persze nyerni az ember.
Én személy szerint jól éreztem magam a nagyon hosszúra nyúlt szünetben (legalább 4 óra "semmittevés"), de emellett sajnos teljesen leült a lelkesedésem, valahogy eltűnt a motivációm. Mikor elkezdtünk melegíteni, nem koncentráltam eléggé, nem is nagyon volt "kedvem" felmenni és játszani. Láttam több emberen is, hogy nem igazán veszi komolyan az előttünk álló mérkőzést, bemelegítést, a ráhangolódást, nem nagyon tudtam őket hibáztatni,
Balunak is jóval többször be kellett "vetnie" magát, mint ahogy mérkőzés előtt igazából kellene.
Jött a Zala, jók voltak, a védelmük egész kemény volt, támadójátékuk ötletes, motiváltak voltak (talán tavalyról volt bennük revansvágy is:) és meg is nyerték a mérkőzést. Na ez nem jött jól, de legalább nem kell megint 4 -5 órát "tétlenül" üldögélnünk, míg megint játszhatunk egy meccset!
Vigaszágon folytathatjuk, a vigaszág 1-en, hogy ki ellen, hamar kiderült, kisebb kupaktanács után egyeztetve a szervezőkkel Veszprém az ellenfél. Nem tűnt könnyűnek a továbbjutás, hiszen a vigaszág 1-en a 4 csapat közül az a csapat jut tovább, aki több pontot csinál a mérkőzésén. Milyen marhaság... több pontot.. legalább pontarány lenne, vagy a két győztes csapat játsszon egymás ellen, vagy valami... Hab a tortán, hogy a Veszprém védőegysége erősebb jóval, mint a támadóegysége, a másik mérkőzésen meg az a csapat játszik, aki a csoportmérkőzésein 20 pont felett kapott. De legalább játszunk, és van kihívás, ennek megfelelően egy nagyon jó támadójátékkal, és természetesen kisebb adag szerencsével sok pontot vittünk az ellenfelünknek, akinek a védőalakulatát jóbarátom, és ex punterunk Kurucz Csaba irányította. Vittem is neki egy labdát, az egyik elkapásom után:)
Mi megtettük amit lehetett, de az utánunk következő mérkőzés dönt a sorsunkról. Ottmaradtunk páran megnézni, hátha csodaféle történik. Megérte megnézni a meccset, hiszen nagy meglepetésre 7:0 ra nyert az Eger ellen a Délalföldi Gang, az a csapat akiről fentebb írtam már. Továbbjutottunk, nagyon jó hír, de egyből jön egy egész rossz is, megváltoztatták a versenykiírást, mi lettünk a vigaszág 2.
Az hogy lehet? olyan nincs. De mégis van.
Senki nem ért semmit, se mi, se más csapatok (pl.: Zala, Miskolc, de még Győr se). A szervezők viszont mindent értenek, és sajnos nem lehet velük beszélni a korrekt és ésszerű megoldásokról (többször megpróbáltuk, megpróbáltam megoldani a helyzetet), megváltoztatták, megtehetik, kész, ez van eszed nem eszed. (gyenge húsleves, a finom gulyás helyett:))
Csapatmegbeszélés az öltözőben, sokan elmondják a véleményüket, de a csapat döntése az alábbi lesz:
Természetesen mindenki játszani jött és nyerni, de úgy döntöttünk együtt, közösen, hogy a sport nem"csak" erről szól, a fair play felette áll ennek. Ha van egy hivatalos lebonyolítás, azt ne lehessen megváltoztatni, ne lehessen senkinek átírni, módosítani, semmilyen indokkal.
Köszönöm, hogy egy csapatként odaálltunk, felszerelés nélkül, feláldozva azt ami nagyon fontos volt minden játékosnak, és felhívtuk erre a figyelmet.
Köszönöm hogy csapatként játszottunk, nyertünk, veszítettünk, és kiálltunk magunkért!
