Első mérkőzésünket a Youngboys-szal játszottuk, reggel nagyon korán. 2 évvel ezelőtt pont ilyen körülmények között játszottunk ellenük, akkor ők voltak a jobbak, így a „visszavágónak” még nagyobb tétje volt számunkra, számomra. Nagyon jó emberanyaggal, játékosállománnyal, és 3 edzővel rendelkező gárda a YB. Legyőzni őket az én véleményem szerint komoly eredmény. A csapatunkban játszó néhány juniornak is volt mit „törlesztenie”. Titkos esélyesként indultak ők is a tornán, mint ahogy mi is, nagyon nagy tétje volt ennek a mérkőzésnek.

Szóval a fentebb említett dolgok miatt nekem ez a mérkőzés, már egy kisebbfajta döntő is volt, nagy téttel, és komoly kihívással. Tartottam attól, hogy csapatunk valahogy nem tud elég hamar felpörögni és teljes erőbedobással játszani a mérkőzések kezdetén, az arénán pedig ez meghatározó, a korai kezdés sem kedvezett nekünk. Az események viszont a megérkezésünk után gyorsan pörögtek, mivel nem adtam sok időt magamnak az öltözésre és a bemelegítésre :) Pár playt sikerült azért gyakorolni a játék, illetve a YB hakája előtt. Nézőknek lehet újdonság volt a haka, amit bemutatott az ellenfél, de én nem tartottam igazán jó ötletnek.

A fél perces YB móka után azonnal kezdődött a mérkőzés, a támadás jogát mi szereztük meg. Az első pár play-ünk után, amit hagyományosan a futásra alapozunk, megtapasztaltuk, hogy a YB def igen felkészült, gyorsak, és keményen ütköznek, egész jól olvasnak. Mindezek ellenére sikerült megcsinálni a first downt, viszont az első támadásból alig pár cm választott el minket a célterülettől, nem sikerült TD-t szereznünk. Nagyon rossz ómen, gondoltam, ilyen rövid pörgős játékban ez könnyen megbosszulhatja magát. Míg a védőink voltak a pályán gyorsan átbeszéltük, min kellene változtatni, mi az amivel meg tudjuk törni az ellenfél védősorát. Elő kell venni és többet alkalmazni a passzjátékot természetesen a futásainkra alapozva.
Ez bejött, és a felpörgéssel, a koncentrálással sem volt semmi probléma, pár rövid és hosszú passz (Olivér és Jana összjátéka nagyon olajozottan működött - gyönyörű elkapások voltak! - éppen mikor legnagyobb szükség volt rá), és természetesen a védőink remek helytállása is segített abban, hogy 1 perccel a vége előtt mi vezettünk 13-12 re, és nálunk volt a labda. Meg kell csinálni egy a first downt labdavesztés nélkül, és akkor biztos a győzelem, nincs esélye az ellenfél támadósorának a pályára lépni.

Megcsináltuk! Győztünk! Hatalmas feszültség oldódott fel bennem, és hihetetlen érzés volt ez a győzelem a fentebb vázoltak miatt, hiszen ez nem egy „sima”, „szokványos” győzelem volt.

Aztán vissza a realitások talajára, a YB edzői az utolsó másodpercben még időt kértek, egy hajszálnyi esélyt adva a csapatuknak ezzel. Menjünk vissza, csináljuk meg az utolsó támadást és tényleg nyerjük meg a meccset! Megnyertük másodszor, és még TD-t is sikerült vinni ebből a támadásból. Ezúton is köszönöm Cápáéknak hogy kétszer érezhettük, élvezhettük a győzelmünket :).

Már megérte eljönni, már megérte itt lenni, ha a torna akkor és ott befejeződik nekem elég lett volna…viszont „rémálmomban” sem gondoltam hogy valami hasonló dolog van készülőben….