érdemes majd lejjebb is tekerni, ízes beszámolókat kaptam aréna és SB, és még nincs is vége! este jön az első felvonás a Bence-sztoriból, és azt csiripelték a madarak, hogy Krisz is ihletet kapott, kíváncsian várom az arénás beszámolóját. most Pozsi írása következik:

Iszonyat sok dolog van, amit már a bevezetésben el akarok mondani, köztük azt, hogy kb 3 éve várom, hogy pályára léphessek az arénán és büszke vagyok, hogy a titánokkal tehettem ezt meg. A beszámolómat azonban azzal is kezdhettem volna, hogy az arénán történtekhez talán egy youtube-os videó illik, amiben az agustana-boston és a karib tenger kalózai zenéje váltotta egymást, és a phili 2007-es szezonjáról szólt. Vagy épp azzal is kezdhettem volna, hogy kezdünk összeérni, és most még erősebbek lettek a kötelékek, nem tudom mit hoz majd a 2010-es év foci terén, csak azt tudom, hogy teljesen mindegy mi lesz, a titánokkal át fogjuk vészelni. Nem is szaporítom tovább a szót, inkább elmondom, hogy hogyan éltem át az arénát: érzések, észrevételek, élmények.

Reggel fél 7, este alig aludtam, de reggel kipattanok az ágyból, ma aréna, meg születésnap, de csak a foci jár a fejemben, zúzás lesz ezerrel. Apa elvisz kocsival és megy haza, hogy a kövi körrel elhozza az otthon lévő szurkolókat.

Most ugrok egy kicsit: a lényeg, hogy a szívem valahol a gyomromban van és dübörög, mint az állat. Aztán ki az öltözőből a pályára, gyors bemelegítés, majd Balu elmond pár dolgot, dühös és hergel minket. A Youngboys az ellenfél, meg kel mutatnunk, hogy nem vagyunk beszari nyulacskák, akik a fekete-sárgától berezelnek. Annak ellenére, hogy az ellenfél hakát csinált lemásolva a mauri harcosok és az all blacks nevezetű rögbi csapatot, látványra jó de félni azért nem kezdtem el.

Mi kezdjük a támadást. Nincs pont. Jönnek a védők, ilyet még nem éreztem, de akkor nem pörgettem fel magam, mert kellett a józan gondolkodás, a belső aggodalmat elfojtottam. Jönnek futások, passzok, de megállítjuk őket. Újra mi támadunk és pontok. Támad az ellenfél erőfutások és kemény blokkok, sajnos pontok.

Innentől már nem emlékszem tisztán, úgyhogy inkább pár személyes élményt mondok el. Régi vágyam volt még, hogy Bencsics Márk ellen játszhassak, meg is történt. Vele kapcsolatban maradt meg az az emlék, hogy blitzre küldtek vagy legalábbis sietessem a Bencsicset a passzban. Sajnos a bal guard kilépett rám, így szöget kellett váltanom, és közben a Qb megindult, szerencsémre és az ő szerencsétlenségére, feltartóztatták és meg kellett állnia, én pedig mint a bika elsöpörtem hátulról, amikor futottam felé megszűnt a világ nem hallottam semmit és nem láttam senkit csak őt, és tudtam, hogy meglesz.

A másik emlékezetes pillanat az volt számomra, amikor egy try kísérletnél, megfogtam Danku lábát és nem eresztettem, így valamelyik védőtársam kiverte a kezéből a labdát, én pedig rávetődtem. Még emlékezetes pillanatok, a Pataky János aka Jana felé repülő labdák az ember azt hinné, hogy oké sikertelen, és Jana, mint béka a legyet, úgy kapja el a labdát, élvezet nézni a játékát. A végeredmény 13-19 nekünk megvertük őket. Irány a majdnem 4 órás pihi.

A Zala elleni meccsre már felpörögtem és éreztem, hogy ez jó lesz és élvezni fogom. Így is lett, sajnos kikaptunk, és sokat és feleslegesen szabálytalankodtunk, de ez benne van. Jobb itt rájönni, hogy ilyet nem szabad, mint később, amikor nagyobb a tét. Részemről a legemlékezetesebb megmozdulás az volt, amikor pont a fullback útján 0 yardon találkoztunk, és elkaptam, és -1 yardra visszacsaptam, olyan kitörő öröm áradt szét bennem, amit azelőtt még nem éreztem. Emlékszem edzőtáborban ilyen helyzeteknél hátráltam, most meg hamarabb értem oda, mint ő, és nem paráztam, hatalmasnak éreztem magam abban a pillanatban.

A meccset elvesztettük, de a háborút még nem, és eléggé necces 1 óra elé néztünk a vigasz ág 1-ben. Jött a Veszprém elleni meccs, tétje nem kevesebb, minthogy bejutunk a rájátszásba. A vigasz ágak tulajdonképpen kivégző csoportok 4 csapatból 1 jut tovább aki a legtöbb pontot csinálja, a másik meccsen a Délalföld Gang játszott az Eger Heroes-szal. Várható volt, hogy az egri csapat jut majd tovább, de nem így lett. A veszprémiek ellen kemény védekezéssel kezdtünk és 4. -re megpróbálkoztak egy futással. Megjegyzem végig direct snappel játszottak, és egy kb. 110-120 kilós srác futott a labdával, én középre keveredtem, és onnan futottam vissza az oldalvonalhoz, ahol a srác is futott. Végre felavattam a sisakom (hagyomány nálam, hogy akkor van felavatva, ha seggre fejelek valakit), szóval nem sikerült neki eljutnia a félpályáig, sőt asszem úgy 5 yardot sikerült megtennie.

Támadunk és pontok, de a támadó szemszögöt inkább majd valaki más leírja. Védekezünk és szólnak, hogy most jöjjenek a cserék, fura volt ott kívül állni, minden sokkal nagyobb a pálya az alakok és minden messzibbnek tűnik, mint ott bent. Sajnos TD, de nem baj Balu visszaküldi a kezdőket. Elnézünk egy Tightend passzt és a 2 yardosig jutnak (ez már egy másik védekezés), Balutól életünk legmeglepőbb mondatát halljuk, először azt hisszük rosszul „engedjétek be!!”. Beengedjük, újra mi támadunk, nincs újabb pont. Nyertünk.

Ugyan nem a mi meccsünk volt, de muszáj megemlítenem a Gnag helytállását, előtte mindenkitől nagyon csúnyán kikapott, de ezen az egy meccsen nyert 7-6-ra, ezért hát továbbjutottunk.

A szervezők módosították a kiírást, és erről nem is szeretnék nyilatkozni, remélem majd az illetékesek megteszik helyettem, mert bár ez csak egy személyes vélemény, és nem a csapaté, úgy érzem, nem tudnám kulturáltan megfogalmazni a dolgot.

Még egy aprócska szösszenet, nem tudom, hogy ki volt az illető kommentátor (nem a Kovács Sanyi, azt hiszem), de a meccseinken egyfolytában ellenünk szurkolt. És azt is hallottam, hogy amikor úgy döntött a csapat, hogy nem vagyunk hajlandók egy tisztességtelen szervezkedésben részt venni, az illető úgy kommentálta, hogy a sok vereség miatt feladjuk.

NEM, mi a tisztességtelen szervezés miatt hagytuk abba, és amúgy meg egy meccset vesztettünk a háromból, és azt is egy TD-vel, úgyhogy a végére csak annyit, hogy:

HUJHUJHUJATITÁNOKMIVAGYUNK!

- pozsi -