szerintem akik ismertek ezt nem fogjátok elhinni: ülök és probowlt nézek. nem, nem azért, mert más nézi és így nekem is kell. csak így magamnak. úgy ültem le nézni persze, hogy tudom mi ez, mégis az első gondolatom az volt, hogy milyen összevissza sisakban vannak ezek a fiúk. most mondták az előbb, hogy régen nem voltak összevissza sisakban, nekem ez most külön jó, mert legalább nagyjából látom, hogy ki honnan jön.

elképesztő sokat beszélnek, fejfájósan sokat a kommentátorok, megértem, hogy ki kell tölteni az üres időt, de annyira jólesik a levegővételszünet...

47 yardról megy be a mezőnygól, éljen, ilyet is tudnak ezek a srácok, támadás támadást vált, kicsit csalok - felvételről nézem, hát tudok - kétszeres gyorsításban indul a második negyed, rettentő tempóban kapkodják a lábaikat, és még csend is van. majdnem 5 perc vissza, és majdnem megvan az első interception a meccsen, mondják a hangok. banális hibák, 12-en vannak a védelemben, nembaj, újrajátsszák ezt a playt. interjúkban morognak a játékosok, mert két hét van felkészülni a super bowlra, s mert előbb van a probowl mint a super bowl. 

saját jogon nem venném észre, csak mondják, hogy nem bántják a védők a támadókat, de ha jobban belegondolok, ez egy gálameccs, persze, hogy nem bántják. azért jó nézni, hogy biztos kézzel kapják el a labdát, ruganyosak, nem tétováznak, gyorsan futnak. a közeli képeken tisztán látni ahogy a lábakon megfeszülnek az izmok. mindjárt félidő, 17-17, Bubura gondolok, mert a kisbarátját nem engedik mezőnygólt rúgni, az erre hivatott játékos meg kihagyja, biztos morog a kis sérültünk, hogy bezzeg 85 berúgta volna...

kicsit megint felgyorsítom a történéseket, látnod kéne Balu, képzeld, SÉTÁLNAK a füvön, nem is értem, pedig ez mégiscsak hallatlan. jaigen, a korábbi "fejtágításoknak" hála tudom mi az az NFC meg AFC. mostmár a második félidőben járunk, roppant kiegyensúlyozottnak látszik a meccs, már ami az eredmény alakulását illeti, pattog a labda a földön, mintha senki nem szeretné elkapni, aztán valaki csak elkapja és megyünk tovább.

egy csomó érdekes dolgot tudok meg, amiket egyébként nem biztos, hogy tudni akartam, de majd reggelre elfelejtem megint. közben TD volt, és most extrát rúgunk, akkor most jöhet az egyenlítés. első probowlszereplésed, első TD, hogy érzed magad? jaj nagyonjól, szélesmosoly, mehetünk tovább. hosszú percek telnek, és nemhogy nem jön az egyenlítés, de még pár pont előnyre tesz szert a piros oldal, azt hiszem, ennek nem örülünk, mert valamiért az elején a kékek tűntek szerethetőbbnek, és ha már nézem, szurkolok, és ha már szurkolok, megmaradok az első választásnál.

a negyedik negyed is elkezdődött már, így a reklámokat meg a holtidőt áttekerve nem olyan vészes végignézni ezt a bő háromórás időfolyamot, színház az egész világ, de hogy ami a pályán történik, az legalábbis biztos. 39 yardról is megy a mezőnygól, szép kifliben repül a labda, és megint egál az állás, nem annyira meglepő módon.

nézem-nézem a meccset (soseleszvége), közben a superbowlról beszélgetnek a kommentátorok (ebből azt szűröm le, hogy nem egyedül unatkozom), még egy perc van hátra, 7 ponttal vezetnek a pirosak. nem pontosan értem, hogy gálameccsen miért kell letérdelni az utolsó percet, és közben azon tűnődöm, hogy jó lenne, ha ez lenne az egyetlen, amit nem értek ebből az egészből. még megy az idő, de már pacsiznak a játékosok. a pirosak nyertek de a kékek is mosolyognak, látszik, hogy nem ment itt vérre semmi. 

azt hiszem, probowlt se nézek többet, legalábbis az egyértelműen bebizonyosodott, hogy - számomra legalábbis - érdekesebbek a titánmeccsek :)

vasárnap aréna, úgyhogy lesz is mit nézni. jóéjt fiúk.