Míg várom a helyes megfejtést a tizenhatosra, addig aréna élménybeszámoló újra, ezúttal Pozsi "tollából", a védelem szemszögéből.
Reggel 6 óra: felkelés a kollégiumban, egy gyors mosakodás, nem mintha nem lenne idő fürdeni, csak úgyis 2 óra múlva izzadt leszek, felesleges a vizet pazarolni. Kocsiba be, és irány a pálya, közben jön a telefon: egy csapattársat fel kell venni az állomáson, úgyhogy egy kis kitérő az állomásra, és ismét irány a pálya. Kulturált környezet, kis öltözők, ez tényleg aréna itt minden kisebb. Elkezdünk bemelegíteni az első ellenfél a Zalaegerszeg Raptors lesz, újonc csapat de nem szabad lebecsülni őket.
Seres és Wágner kapitányok kimennek a coin toss-hoz, az érme repül, mi támadunk. Az első félidő eseménytelenül telik, virtuális puntok sokaságát nézzük. Majd a második félidőben megkezdődik a hadd el hadd. Csak a saját teljesítményemet tudom elemezni és az rossz volt, nincs mentség nem volt jó, szerencsére ott voltak a csapattársak és ők segítettek. Ezt a meccset végül 14-6 arányban megnyertük, de necces volt, és a következő ellenfél egy futásorientált csapat, akik div 1-be jutottak fel idén, és ez a csapat a Dunaújváros Gorillaz.
Az esélytelenek magabiztosságával álltunk a pálya mellet, mert tudtuk, nem baj, ha ezt a meccset nem nyerjük meg. A defense kezdi a Titánok részéről a játékot, jön a parancs: week side blitz, és nyomásgyakorlás az irányítóra. Még nem indul el a play, az offense már felállt alakzatba, jön a kiabálás jobb erős jobb erős, bennem az járt, akkor én megyek, felálltam blitzre (az irányítót azonnal támadom), elindul a játék, futok kergetem a Dunaújváros irányítóját, kilép a pályáról 2 pont nekünk (safety), és mi kapjuk meg a támadás jogát. Támadóegységünk sikeres, de az extra nincs meg. Újra a védők a pályán. A séma ugyanaz, felállnak alakzatba, én blitzelek, de az irányító elejti a labdát, nekiugrok, és belöbbölöm a lasztit az endzone-ba, hátha csapattárs vetődik rá, sajnos csak ellenfél, de őrá meg csapattárs, így újabb safety: újabb 2 pont, és újra mi támadunk. Kiélezett küzdelem veszi kezdetét, ők is jól védekeznek, de mi is. A bírók büntetést adnak nekünk, és a Gorillaz támadóegysége 1 yardra kezdheti meg támadást a célzónánktól, pontot szerezniük 4 kísérletből sem sikerül. Igazi csapatmunka: a lyukakat betömjük, amiket a támadófal csinál, és nem engedjük őket belépni, 1 yard 90 cm: egy lépés és bent vannak, de ellenállunk, az egyik védő a kupac tetejére ugorva dönti össze a támadókat, hogy így állítsa meg a támadást, és sikerül kivédekeznünk: 4 próbálkozásból nem tudtak előrehaladni. A percek pörögnek, és már a félidő is eltelt, ismét a Gorillaznál a labda. 4. és 7 jön nekik, hosszú passz: az endzone-ban lévő elkapó elkapja, de szemfüles cornerünk ott terem, és kiüti a kezéből a labdát. Érvénytelen az elkapás, a másodpercek pörögnek, és most mi támadunk, jön a támadó egységünk, 35 métert kell megtenni, kevesebb, mint fél perc alatt, egy ifi elkapó előrerohan és a levegőben vízszintesen úszva 2 védő között elkapja labdát, megvan, újra vezetünk még maradt támadóideje a Gorillaznak, de kivédekezzük, megtörtént a csoda a leírt csapatot akit mindenki bevégzendőnek hitt pár öreg róka és ifjonc újraélesztette.
A következő két meccset összefoglalva írom le. A Szeged Bats volt a 3. ellenfelünk az alapszakaszban és egyben az utolsó is. Lényeg, ami lényeg, 0 pontot engedtünk nekik és külön élmény volt, hogy az egyik támadó játékosuk a pacsinál, asszem futó volt az illető, csak nekem még külön is gratulált, és megveregette a vállam, hogy szép volt, az ellenféltől kapott elismerés az egyik legjobb érzés. A Jászberény Wolverines ellen már az elődöntőbe jutásért játszottunk, velük volt rendezni valónk, és eléggé felkészültünk a meccsre, végül 22-0 arányban legyőztük őket. Ismét remekeltünk.
Az elődöntőre a házigazda Szolnok Soldierst kaptuk. Nagyobb és tapasztaltabb játékosokból álló csapat, de kitartottunk, a támadók mindent megtettek, a védők pedig ismét megcsinálták a bravúrt: kivédekezték a Szolnokot 1 yardról. A sors azonban máshogy akarta, 12-6-ra vezettünk, amikor a bírók közbeszóltak, és állítólag rosszul járt az óra a falon, még volt hátra 20 másodperc, és az irányító futásainkkal csak 7 másodpercet futtattunk le, mert megállt az óra. Jött a Szolnok, egy passz és a 13 másodperc nem pergett le, még egy és TD (szerintünk nem volt az: az illető játékos hamarabb lent volt a földön és úgy pattant a kezébe a labda a földről, és csúszás után ért be a végzónába, ahova a labdát nem vitte magával), de TD lett és az extra sikeres: 12-14 és nem mi jutunk a döntőbe.
A bronzmérkőzést még megnyerhettük volna talán, de mind mentálisan és mind fizikailag elfáradtunk és így a Gorillaz lett a harmadik.
Minden esetre jól éreztük magunkat, sajnos semmilyen cikk nem született, pedig írhattak volna sok mindenről. Arról, hogy az újonc csapatok jól teljesítettek, hogy egy jó kis tornában volt részünk, ahova jövőre is szívesen el fog menni mindenki, és arról, hogy a Titans bár kispályán, de megmutatta, hogy még nem szabad leírni, mert tud meglepetéseket okozni az ellenfélnek.
A végére még annyit, jó volt veletek srácok, remélem, mihamarabb érmet akaszthatunk a nyakunkba.
HUJ HUJ HUJ A TITÁNOK MI VAGYUNK!
