halkan kopognak az esőcseppek a sisakokon és a kispad tetején, surrog a vizes műfű a cipőtalpak alatt. hang nélkül fut mindenki, egy ütemre csattannak a stoplik a földre. még egy kör, és még egy, elkezdődött az edzés. mindenki tudja a dolgát, csinálja is becsülettel. egy srác késve érkezik, atyaég, milyen messziről jött bringával, a bemelegítés meg is volt ezzel, csatlakozik a többiekhez - én pedig azon tűnődöm, mennyit ronthat a kerékpáros teljesítményén a hatalmas táska a vállvédővel, sisakkal... az eső, igazi szeptemberi fajta, makacs és kiszámíthatatlan, egyre jobban rázendít, már villámok is feltűnnek a messzeségben. összébb húzzuk az ingeket a padon, oda már a kellemes meleg, nyoma sincs már a hét elején még tomboló nyárnak... a villámok egyre közelebb fúródnak a földbe, ez az egyetlen, ami megállíthatja az elszánt gyakorlást, vezényszóra ki futva, ki sétálva, tető alá költözik az egész banda. sok jó ember kis helyen is elfér, tartja a mondás, és milyen igazat szól. morajló beszélgetés-zúgolódás, alig maradt a türelemből, mindenkiben buzog a tenni akarás, a nem-ezért-jöttem-érzés. mester, már nem villámlik, visszamehetünk?
péntek
2009.09.04. 21:54 :: NightBoY
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://bptitans.blog.hu/api/trackback/id/tr345264236
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
